Bármi áron

Centrál Színház: Egy nyári éj mosolya. Szeretem a musicaleket, de nem ezt a fajtát, a „nesze semmi, fogd meg jól” típust, ahol a zene és a tartalom hiányát elegáns csomagolással helyettesítik. Áltörténet álkonfliktusokkal és álzenével; a lényeg az, hogy a közönség azt higgye, valami különlegeset lát, pedig valójában nem lát semmi fontosat, porhintés az egész, díszes borításban, kicirkalmazva, márkázva, levédve. Túristacsalogató látványosság.

A legfurcsább a hangosítás, amitől egyrészt úgy néznek ki a homlokukon mikrofonozott színészek, mint Tamara Jagelló hadnagy az Orion űrhajó fantasztikus kalandjaiban, másrészt az előadás szellemképes vagy inkább szellemhangos lesz, a hang ugyanis egészen máshonnan jön, mint ahol a színész áll éppen, minden megkettőződik tehát, a színész elválik a saját hangjától akkor is, amikor éppen nem énekel, hanem csak beszél.

Amúgy teljesen mindegy, milyen ez a darab, a lényeg az, hogy Törőcsik Marit lehet látni benne, őt pedig meg kell nézni, bármi áron. 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.