Reggel a klubban

A minden hónap első keddjén esedékes ITBusiness informatikai klubrendezvényre most a második héten és csütörtökön került sor, de sebaj, a téma érdekes volt, a jó társaságról nem is beszélve.

Két téma keveredett össze szerencsésen Rékasi Tibor felvezetésében: a vállalati informatikai vezetők (újmagyarul: a CIO-k) szerepkörének megváltozása és a cloud computing, vagyis a felhő-számítástechnika. Azért nevezem ezt szerencsés találkozásnak, mert ha a felhő-modell elterjed, az nyilván nagy hatással lesz a vállalati informatikai részlegekre és azok vezetőire is.

Az összehasonlítás kedvvért képzeljük magunkat a gyárak villamosításának kezdeti korszakába. A villamosítás már beindult, de a mai nagy közüzemek még nincsenek sehol. Mindenki magának villamosít, generátorokat telepít a gépei mellé. Olyan emberekre van szükség, akik működtetni tudják ezeket, ha elromlanak, meg tudják őket javítani. Minden generátor+munkagép kombináció sajátos sziget, önálló egység.

A közüzemek fejlődése azonban technikai és gazdaságossági okokból rohamléptekkel halad előre. A saját generátorok feleslegessé válnak: az áramot a közüzemektől vesszük, dróton jön, ami konnektorban végződik. Ráadásul ez az áram sem a régi már: a közüzemi háttér miatt szabványosodott. Energetikai szakembereinknek már nem csavarhúzóval kell mászkálniuk a generátorok között, hanem azt kell tudniuk, honnan vegyék az áramot, mit kíván a vállalat, milyen legyen az üzemek, a gépek optimális energiaellátása, mit lehet kezdeni az elektromos energiával, mit lehetne vagy kellene még villamosítani, mennyi áram kell a jövőben, mi kell a biztonsághoz.

A felhő-megoldások terjedésével valami hasonló történhet a vállalati informatikában. Saját gép- és alkalmazás-szigeteinkről átállunk a kívülről vásárolt, szabványosabb megoldásokra, majd használat alapján fizetünk. Ezt teszi lehetővé a technika, erre kényszerít minket a verseny és az összevont szemöldökű pénzügyi vezető.

Az áram-informatika összehasonlítás ennyiben mindenképpen tanulságos, nem árt megnézni, mi is volt annakidején a közművesedés következménye az ellátási lánc egyes szereplőinél (infrastruktúraépítők, energiatermelők, energiaszállítók, gyártók, végfelhasználók), ki hogyan alkalmazkodott, idővel ki járt jól és ki rosszul.

A hasonlat azonban nem tökéletes. Az elektromos energia szabványos tömegtermék, egyfajta „commodity”. A felhőből nyújtott informatikai szolgáltatások is lehetnek ilyenek, és bizonyára vannak olyan vállalatok és más szervezetek, amelyeknek a szabványos közüzemi szolgáltatások tökéletesen elegendők. Az informatikának azonban nem egyszerűen a szabványos IT infrastruktúra biztosítása a feladata, és akkor rögtön itt vagyunk a megkülönböztetés témájánál.

Tudjuk, hogy az üzleti sikerhez megkülönböztetés kell: másnak, jobbnak kell lenni a többieknél. Ha csupa szabványos, mindenki számára szabadon hozzáférhető informatikai alkalmazást használok, akkor az informatika nem fog a többiektől megkülönböztetni: ez utóbbihoz valami egyedi kell, ami csak nekem van. Ha egy vállalat számára az informatika fontos megkülönböztető eszköz, akkor az alkalmazásparkjában a szabványosak mellett egyedi megoldásoknak is helyet kell kapniuk. Az, hogy mi legyen szabványos, és mi egyedi, csak a vállalat stratégiájának ismeretében, azzal összhangban dönthető el, és ennek a döntésnek a CIO a kulcsfigurája – ha képes erre. Ha nem képes, akkor meg fog gyengülni a pozíciója, egyfajta informatikai házmester lesz, aki csavarhúzóval és tartalék biztosítékokkal a zsebében mászkál a folyosókon.

A vezető, az informatikát stratégiai tényezőnek tekintő vállalatok hibrid megoldásokat fognak alkalmazni: közfelhő + saját felső + saját egyedi megoldások. A megfelelő kombináció kialakítása elvileg a CIO feladata lesz, de ehhez fel is kell nőnie. Hogyan? Mi is ezen törjük a fejünket itt az iskolában.  

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*