Fordítva

A most futó innovációs kurzusomon a „reverse innovation”, vagyis a fordított innováció lesz a téma. Az egyik forrásom Govindarajan és Trimble azonos című, nemrég megjelent könyve.

„Create far from home, win everywhere” – így szól az alcíme, ami kicsit amerikaiasan hangzik, de jól kifejezi a lényeget. A fordított innováció azért fordított, mert nem egy fejlett országban lévő vállalati fejlesztőközpontból indul, az újdonság nem a központi laboratóriumokban születik meg, hanem valahol a végeken, a fejlődő világban, aztán onnan jön szépen vissza a gazdagok közé. Ott látja meg a napvilágot, ahol hatalmas tömegeknek lenne szüksége rá, de nincs elég pénzük a drága, szuperfejlett megoldásokra: valami sokkal olcsóbbat szeretnének, de azért olyat, ami működőképes, a célnak megfelel, sokkal jobb, mint a semmi. Legyen 80-90%-kal olcsóbb, de a teljesítménye érje el a csúcsváltozatok teljesítményének 70-80%-át. Jóval olcsóbb, de nem sokkal rosszabb.

A könyv szerzői szerint a „glakolizáció” ilyen esetekben nem a megfelelő megoldás. „Glokalizálni” annyit tesz, mint valaminek a csúcsváltozatát helyi (értsd: szegényes) körülményekhez adaptálni, lebutítani, lecsupaszítani, hogy olcsóbb legyen. Nem ezt kell csinálni, állítja Govindarajan és Trimble, hanem alaposan tanulmányozni kell a célország helyzetét, a jövedelmeket és a fogyasztási helyzeteket, majd a fejlesztési munkát egy, főleg helyi munkatársakból álló, a központi fejlesztőkről irányítási szempontból leválasztott, de azok tudásához is könnyen hozzáférő csapatra kell bízni, amely nem a meglévő modellekből indul ki, hanem elölről kezdi az építkezést.

A csapatnak szigorú költségvetési korlát mellett kell dolgoznia, hiszen a termék árának elfogadhatónak kell lennie az adott környezetben. Az olcsóság mellett olyan megoldással kell előrukkolni, amelynek nincs szüksége fejlett infrastruktúrára, könnyen használható és javítható, amennyire lehet, szabványos alkatrészekből táplálkozik, bírja a strapát, ritkán romlik el, hordozható, stb. Rengeteg költségcsökkentési ötletre van szükség; a könyv leírja például, hogy egy hordozható orvosi diagnosztikai készülékbe buszokon és villamosokon használt jegyautomaták printerét építették be.

A könyvben remek példák sorakoznak: szívkórház, traktor, EKG, adattároló… Gyakori eset, hogy a fordított innováció fenti módszerével előállított termék fejlett országokban is népszerűnek bizonyul, a piac lágy altestébe harap bele, hogy történelmi hasonlattal éljünk, vagyis alulról, a piac alsó végéből kezdi meg hódító útját, onnan kapaszkodik felfelé, kannibalizálással fenyegetve a csúcsmodelleket. Ha ez bekövetkezik, akkor az már klasszikus „disruptive innovation”, ahogy azt Christensen professzor leírja.

Ha belegondolunk, a „reverse innovation” tulajdonképpen a „disruptive innovation” sajátos esete.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.