X és Y

Vezértalálkozó, második nap. Nagyrészt vezetési tárgyú előadások. A program végén heves vita arról, lehet-e, érdemes-e egy kifinomult informatikai alkalmazással mérni, hogy a vállalat alkalmazottai mikor és min dolgoznak.

Az igény nyilvánvaló: a vezetők szeretnék tudni, hogy mikor dolgoznak az emberek és mikor nem, melyik feladattal foglalkoznak éppen, merre járnak, a vállalat szempontjából hasznos munkát végeznek-e vagy netán a bulvárlapokat olvassák az interneten. Ha ez kiderül, ha a gép erről pontos, naprakész, valós idejű információt ad, sőt mi több, bizonyítékokkal is szolgál (a munkavégzőnak például fényképeket kell feltöltenie arról, ahol éppen jár), azt is tisztábban lehet látni, hogy mi mennyibe kerül, mire megy a bérköltség, melyik projekt nyereséges, stb.

A lezáratlan (lezárhatatlan?) vitában az X és az Y elméletet láttam megelevenedni.

Amúgy valamikor régen én is dolgoztam olyan munkahelyen, ahol ezt a nyomkövetést papíron próbálták megoldani a vezetők: munkanaplót kellett vezetni arról, min dolgoztunk aznap, szépen szétosztva a munkaórákat a feladatok között; feltételezem, hogy a számvitel ennek alapján allokálta a bérköltségeket. A rendszert nem vettük komolyan, a vezetők se: a naplók feldolgozása nehézkes volt, a beírtak ellenőrzése szinte lehetetlen (ki tudta volna Pestről megmondani, hogy hány órát dolgoztam egy kazincbarcikai kiküldetésen, és az is vicces lett volna, ha telefonon megkérdezik az ottani ügyféltől, tényleg jártam-e náluk aznap), az információk túl későn jöttek, nem voltak naprakészek.

Ma viszont a technika sokkal többre képes, felerősödik tehát a csábítás, hogy mérjünk, kövessünk, ellenőrizzünk, figyeljünk. Igény tehát van, modern eszköz is van hozzá – de hoz-e eredményt a használata, ettől lesz-e jó egy vállalat?

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.