Ottlik

Jó ideje nem olvastam semmit Ottlik Gézától. Hogy pontosabb legyek: csak az Iskola a határont olvastam évtizedekkel ezelőtt, azóta semmit, talán egy-két rövid írást, de azokra sem emlékszem.

Súlyos hiba ez, amit most megpróbálok jóvátenni.

A borongós időt kihasználva egy ültő helyemben elolvastam A Valencia-rejtélyt. Fogalmam sem volt róla, hogy Ottlik színdarabot is írt. Pontosabban: a Valencia úgy néz ki, mint egy színdarab, de nincs tudomásom róla, hogy előadták volna színpadon, arról viszont igen, hogy hangjáték, majd a kilencvenes években tévéjáték készült belőle. (Tévéjáték: emlékszik még valaki erre a műfajra? Volt idő, amikor nem végtelen vetélkedőket és idétlen szappanoperákat néztünk a királyin, hanem frissen készült tévéjátékokat. Dömölky, Esztergályos…)

A Valencia egyébként nagyon élvezetes olvasmány. Fizikusokról szól, akik szinte mindent tudnak már a világról, annak végét is megjövendölik, éppen csak saját érzelmeikkel nincsenek tisztában, önmagukon nem igazodnak el. Komoly játék, sok vidámsággal. Egyben látlelet egy hajdani egyetemi világról.

             

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*