Ottlik

Jó ideje nem olvastam semmit Ottlik Gézától. Hogy pontosabb legyek: csak az Iskola a határont olvastam évtizedekkel ezelőtt, azóta semmit, talán egy-két rövid írást, de azokra sem emlékszem.

Súlyos hiba ez, amit most megpróbálok jóvátenni.

A borongós időt kihasználva egy ültő helyemben elolvastam A Valencia-rejtélyt. Fogalmam sem volt róla, hogy Ottlik színdarabot is írt. Pontosabban: a Valencia úgy néz ki, mint egy színdarab, de nincs tudomásom róla, hogy előadták volna színpadon, arról viszont igen, hogy hangjáték, majd a kilencvenes években tévéjáték készült belőle. (Tévéjáték: emlékszik még valaki erre a műfajra? Volt idő, amikor nem végtelen vetélkedőket és idétlen szappanoperákat néztünk a királyin, hanem frissen készült tévéjátékokat. Dömölky, Esztergályos…)

A Valencia egyébként nagyon élvezetes olvasmány. Fizikusokról szól, akik szinte mindent tudnak már a világról, annak végét is megjövendölik, éppen csak saját érzelmeikkel nincsenek tisztában, önmagukon nem igazodnak el. Komoly játék, sok vidámsággal. Egyben látlelet egy hajdani egyetemi világról.

             

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.