Újra itthon

„Jobless repatriation” – ezt a kifejezést Martin Ford The Lisghts in the Tunnel című könyvében találtam. „Jobless” azt jelenti, hogy munka nélkül, postosabban munkahely nélkül. „Repatriation” alatt pedig hazatelepülést vagy hazatelepítést kell érteni.

A kifejezést Ford a külföldre, valamilyen olcsó országba kiszervezett tevékenységekre vonatkoztatja. A kiszervezés (népiesen: outsourcing, az adott esetben off-shore outsourcing) során a feladatot egy másik országba viszik: egy német vagy amerikai szoftverfejlesztő munkáját például egy indiai vagy pakisztáni veszi át. A munkahely egy másik országba vándorol. Nem vész el, csak odébb megy.

Ford szerint azonban az ilyen kiszervezés sok esetben csak előjáték az automatizáláshoz. A legtöbb kiszervezhető munka automatizálható; csak idő kérdése, hogy ez mikor történik meg. Ha megtörténik, a munka visszatelepíthető az anyaországba, de munkahely már nincs hozzá: az ember feladatát gép veszi át.

Ez a „jobless repatriation”. A munka elvándorol, majd automatizált formában visszajön.

Ford könyve ahhoz a gondolatvilághoz tartozik, amelyikkel már foglalkoztam egy korábbi bejegyzésben. Diagnózisát és példáit élvezettel olvastam, megoldási javaslatait inkább gyanakodva. (Tévedések elkerülése végett: a könyv címében említett fény nem az alagút végén, hanem magában az alagútban van.)             

The Lights in the Tunnel: Automation, Accelerating Technology and the Economy of the Future 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.