Mérleg

Ma délelőtt olvastam egy cikkben: szakértők becslése szerint Magyarországon körülbelül kétszáz infokommunikációs startup-cég (kezdő vállalkozás) működik, amelyek egyenként 5-20 főt foglalkoztatnak. Az átlagos létszám ezek szerint 12-13 fő lehet, de számoljunk optimistán hússzal, vagyis a maximummal, ami mindösszesen 200 X 20 = 4000 fő alkalmazottat ad a teljes körben – a valóságos adat ennél minden bizonnyal jóval kisebb.

Kétszáz friss infokommunikációs vállalkozás – vajon hány gazella lesz majd közöttük?

Gazella alatt több éven át gyorsan növekvő vállalatot kell érteni. A gazellák nyilván fontosak: GDP-t és munkahelyeket teremtenek, az átlagosnál többet és gyorsabban.

De mi lehet a gazellává válás titka?

Pár napja olvastam el Békés Gábor és Muraközy Balázs cikkét a magyar gazellákról, azok jellemzőiről és kialakulásukról (Közgazdasági Szemle, 2012. március). Sok mindent megtudtam belőle, de a gazellává válás titkát nem. Az igazat megvallva, látván sok hasonló kísérlet eredményét, nagyon meglepődtem volna, ha erre a titokra fény derül. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha kezünkbe kerülne a recept a gazella-csináláshoz, ami, mondjuk, például így szólna: végy egy harminc körüli, ilyen és ilyen diplomás vállalkozót, adj hozzá X forintnyi kockázati tőkét, telepítsd a cégét Vecsés határába, nyeress meg vele egy EU-s pályázatot, vidd ki a hannoveri vásárba… Milyen egyszerű lenne az élet egy ilyen tuti recept birtokában.

A valóság azonban mást mutat. A gazellává válás titkát féltve őrzik az istenek, akárcsak a vállalati siker titkát úgy általában, és ha van titok, abban valószínűleg ott van egy adag szerencse is. Nem árt viszont, ha felfigyelünk Békés és Muraközy következő megállapítására: „…a magyar gazellák nem elsősorban az információtechnológia-intenzív szektorokban születnek, így a csúcstechnológiainak minősülő szektorok súlyának növekedését célzó gazdaságpolitika nem feltétlenül növeli meg a munkahelyeket teremtő, gyorsan növekvő vállalatok arányát”. A cikkben közölt statisztikai elemzések azt mutatják, hogy a sok munkahelyet teremtő vállalatok (a munkahely-gazellák) nálunk nem a csúcstechnológiai szektorokban koncentrálódnak.

Mindazonáltal ez az egész munkahely-teremtési téma meglehetősen trükkös és csalfa valami. Végezzünk el egy gondolatkísérletet! Valakitől azt a megbízást kapjuk, hogy készítsünk összesített munkahely-teremtési mérleget az említett kétszáz infokommunikációs vállalkozásra, népiesen start-upra. Figyeljük őket mondjuk három évig, majd mondjuk meg, hány munkahely született áldásos tevékenységüknek köszönhetően. Ne kapkodjuk el a választ, ne legyünk felületesek, komoly dologról van szó!

Mit is kell megnéznünk tulajdonképpen ehhez a mérleghez?

Induljunk ki abból, hogy ezek a cégek alkalmazottakat fognak felvenni. Alkalmazottaik létszámának gyarapodását tekintsük első körös munkahely-teremtésnek. Alkalmazottat felvenni kockázatos dolog, ezért a cégek egy része kerülni fogja ezt a megoldást, és szívesebben dolgoztat egyéni vállalkozókat vagy kisebb alvállalkozókat. Nevezzük ezt második körös munkahely-teremtésnek, ez is az ugyanis, bár a mérés kétségtelenül nehezebb, mint az első körösök esetében, hiszen az egyéni- és alvállalkozók másnak is dolgozhatnak, megosztják a kapacitásaikat, stb. A kétszáz vállalkozás között valószínűleg lesznek olyanok is, amelyek vállalati alkalmazásokat építenek. Ügyfeleiknél ezeket működtetni, ápolni, gondozni kell, vagyis további munkahelyek jöhetnek létre az ügyfeleknél. Nevezzük ezt harmadik körös munkahely-teremtésnek. Ha jók ezek az alkalmazások, akkor növelhetik használóik versenyképességét, mire azok gyarapodni, növekedni kezdenek, bővítik a létszámot… Ez pedig legyen a negyedik körös munkahely-teremtés.

Eddig minden szép és jó. A mérlegnek azonban két serpenyője van. Mindezidáig csak pozitív dolgokról beszéltünk, ejtsünk szót most néhány kellemetlen következményről is. Lehet, hogy a kétszázak által előállított alkalmazások egy része automatizálási, racionalizálási célú: aki megveszi és hadrendbe állítja ezeket, embereket fog elbocsátani, vagyis az embereket gépekkel helyettesíti. Nevezzük ezt első körös munkahely-rombolásnak. Azok, akik az alkalmazásoknak köszönhetően versenyképesebbek lesznek, legyőzik, kiszorítják versenytársaikat, ami létszámleépítéssel, bezárásokkal jár; nevezzük ezt második körös munkahely-rombolásnak…

…És így tovább. Ha szorgalmasak vagyunk, alaposak és precízek, munkahely-mérlegünk bonyolult lesz, mindenféle közvetett és közvetlen tételekkel mindkét serpenyőben. Vajon hogy állhat most az infokommunikációs iparág munkahely-teremtési világmérlege?      

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.