Vesztésre áll

Tíz ével ezelőtt, 2002 nyarán, egy cikkhez anyagot gyűjtve elolvastam néhány könyvet és tanulmányt a nagy innovációs ciklusokról. Azt vettem ki belőlük, hogy ezek jellegzetes mintát követnek, kibontakozásuk, tetőzésük, majd kifulladásuk történetében sok az ismétlődő elem, vagyis fejlődésük egyféle logikához igazodik.

Akkor, nem sokkal az internetes lufi kipukkanása után az volt a kérdés, ugyanilyen pályát fut-e be az infokommunikációs innovációs hullám is.

Most úgy látom, ideje lenne ehhez a témához visszatérni. A késztetést az adja, hogy megjelent a szakirodalomban egy érdekes gondolat, amellyel az elmúlt hetekben több szakkönyvben is találkoztam, sőt, most éppen egy ehhez a gondolatvilághoz tartozó krimit olvasok.

A szerzők (tudósok, kutatók, szépírók) lényegében a következő állításokat fogalmazzák meg:

(1) Az infokommunikációs technológia fejlődése exponenciális pályákat mutat, ezek közül a legismertebb a Moore törvényeként emlegetett jelenség: a számítógépek teljesítménye nagyjából tizennyolc hónaponként megduplázódik.

(2) Az emberi képességek ezzel szemben nem fejlődnek exponenciálisan, hiába ruházunk be többet az oktatásba (már aki), e téren a csökkenő hozadék törvénye érvényesül, sőt, egyes statisztikák stagnálást mutatnak.

(3) Az infokommunikációs technológia exponenciális trendjei már sok éve tartanak, Moore említett törvényét például 1965 óta követhetjük nyomon. Az ilyen trendek természetéből következően törvényszerűen elérkeztünk abba a szakaszba, amikor az évről évre bekövetkezett ugrások már óriásiak, a teljesítménymutatók meredeken emelkednek (lásd a sakktábla kockáin elhelyezett búzaszemek közismert történetét).

(4) A számítógépek exponenciálisan növekvő teljesítménye idővel törvényszerűen meghaladja az átlagember (a nagy tömegek) stagnáló vagy alig emelkedő teljesítményét. Ez az idő elérkezett.

(5) Következtetés: az átlagember, a tömeg vesztésre áll a gépekkel szemben. Ennek legfontosabb tünete a növekvő, a tartósan magas szinten ragadt munkanélküliség a világ sok országában. A gépek egyre több ponton szorítják ki az embert. A válságokat követő fellendülések idején a vállalatok nem a létszámot növelik, hanem automatizálnak, gépesítenek.

(6) A technikai fejlődésnek korábban is sok szakma és állás esett áldozatául, a munkanélkülieket azonban idővel felszívták az új iparágak és tevékenységi körök. Most erre nem, vagy kevésbé lehet számítani: az exponenciális trend miatt a fejlődés túl gyors, ráadásul az infokommunikációs technológia mindent áthat, mindenütt megjelenik.

(7) A gépek elsősorban a jól algoritmizálható tevékenységekből szorítják ki az embereket, a munka nehézségi fokától, bonyolultságától függetlenül. Mivel egyre több tevékenység algoritmizálható, tulajdonképpen senki sincs biztonságban.

(8) A leírt jelenség súlyos társadalmi következményekkel jár, amelyekről már van képünk, de kezelésük módját illetően sok a bizonytalanság. A jövedelmek szélsőséges differenciálódása, a munkavállalók romló alkupozíciója, a munkajövedelmek vesztes helyzete a tőkejövedelmekkel szemben, a munkahelyek egy részének olcsó országokba való vándorlása (egyes vélemények szerint az outsourcing tulajdonképpen előjáték az automatizáláshoz) ilyen következmények. A jelenlegi, sokfelé érzékelhető és megfigyelhető társadalmi, politikai feszültségek egy része tehát a technológiai fejlődésre, az említett exponeciális trendekre vezethető vissza, részben legalábbis.

(8) A problémák mérséklésére, a feszültségek csökkentésére vonatkozóan többféle elképzelés létezik: egyesek szerint a képzettség általános szintjét kell emelni: több magasan képzett ember kell, ki kell terjeszteni az iskoláztatást, minél több embert kell eljuttatni legalább főiskolai szintre. Mások szerint adózási és egyéb eszközökkel kell gátat vetni a jövedelmek fékezhetetlennek látszó differenciálódásának. Olyanok is akadnak, akik szerint vállalkozásra kell buzdítani az embereket: az innovatív vállalkozások majd elegendő új munkahelyet teremtenek, pláne, ha megfelelő gazdaságpolitikai hátszelet is kapnak, és persze jó sok központi támogatást. Egyes helyeken az „állítsátok meg a világot, le akarok szállni!” elgondolás is erőre kap: lépjünk ki valahogy ebből a pörgésből és ebből a világból, zárkózzunk be, térjünk vissza valamilyen korábbi termelési módhoz.

Bizonytalan, hogy ezekből a gyógymódokból mi vehető komolyan, mi hozhat eredményt.              

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.