Csizmácska

Kétszer is találkoztam Caligulával a közelmúltban. Először Székely János darabjában, a Caligula helytartójában, ahol a császár nem személyesen, hanem az akaratával, zsarnoki szándékával és praktikáival van jelen. Másodszor Camus Caligulájában futottam össze vele a minap, a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában, ahol övé volt a főszerep, jelen volt, nagyon is jelen volt.

Mindkét darab több évtizedes már, Székelyé például pont negyven éve készült Marosvásárhelyen. Mindkettő egy másik korban született.

Melyik hat a mai világban erőteljesebbnek, elevenebbnek? Nálam most Székely Jánosé viszi el a pálmát.

Camus Caligulája – bár maga az előadás kifejezetten jó – nehézkesnek, nyögvenyelősnek, túlkomplikáltnak, túlfilozofáltnak  tűnik. A Caligula helytartójának alapképlete egyszerűbb, mondanivalója, üzenete világosabb, hatásosabb, emészthetőbb. Jobban megérinti a mai embert. Camus Caligulája őrült, önmagával és másokkal kísérletező, szélsőséges problémákat felvető filozófus-zsarnok, Székely Petroniusa, akinek elvileg császára, Caligula és a birodalom érdekeit kellene képviselnie, gondolkodó, alapjában véve jóindulatú ember, akinek fel kell ismernie, hogy logikájával egy másik logika feszül szembe.  

     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.