Agyafúrt egyetem

A múlt héten az IBM kezdeményezésére és részvételével szakmai napot tartottunk az iskolában a „smart university” téma jegyében, sok meghívott vendéggel hazai felsőoktatási intézményekből.

Szándékosan nem fordítom le a „smart” szót, pedig lenne néhány lehetőség: okos, agyafúrt, eszes stb., de valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyiket sem érzem igazán megfelelőnek.

Mikor nevezhetünk egy egyetemet „smart”-nak? Nem hinném, hogy van erre valamilyen pontos és egységes definíció.  Azt se mondanám, hogy egy egyetem akkor „smart”, ha okos emberek dolgoznak benne, ha gazdag a könyvtára és sok számítógépe van. Ezektől még csak egyetem.

Induljunk ki abból, hogy az egyetem egy rendszer, amelynek kapacitásai és folyamati vannak, munkájának eredményessége mérhető. A magam részéről akkor neveznék egy rendszert (következésképpen egy egyetemet is) „smart”-nak, ha megfelel a következő követelményeknek: (a) a rendszer állapotáról, működéséről, a működése és hatékonysága szempontjából lényeges belső és külső tényezőkről pontos, valós idejű és releváns adatok állnak rendelkezésre, vagyis a rendszer, illetve annak szereplői, döntéshozói tisztában vannak a rendszer mindenkori állapotával; (b) ezeket az adatokat gyorsan és folyamatosan összegyűjtik, rendezik, tárolják, feldolgozzák és elemzik; (c) az adatok, illetve az elemzések alapján a rendszer képes önnön működését, kapacitásainak felhasználását, folyamatait optimalizálni, vagyis az elemzésekből optimalizálási célú döntési és cselekvési javaslatok születnek; (d) ezeket a javaslatokat hatékonyan végrehajtják, megvalósítják, az eredményeket mérik és visszacsatolják; (e) a felsorolt tevékenységek folyamatosan, rendszeresen, a mindennapos működés szerves részeként mennek végbe.

Mindezek persze manapság elképzelhetetlenek fejlett és integrált informatikai rendszerek nélkül, de szögezzük le újra: a fejlett informatikai rendszerek alkalmazása a „smartosodás” szükséges, de nem elégséges feltétele.

Ha ebből a modellből indulok ki, némi önvizsgálat és gondolkodás után meg tudom mondani, hogy a saját egyetemi működésem hol és mennyiben „smart”, illetve hol és mennyiben nem az, vagyis (a) miről tudunk és miről nem, mit ismerünk és mit nem, mit mérünk és mit nem; (b) mi történik az adatokkal, mit gyűjtünk, tárolunk, mit dolgozunk fel és mit nem; (c) mit optimalizálunk és mit nem; (d) mennyire hatékonyak az optimalizálási célú akciók végrehajtása; (d) mindezek a tevékenységek folyamatosnak, rendszeresnek, szisztematikusnak tekinthetők-e, vagy nem.

Ha ezt a vizsgálatot tényleg megcsinálnám, valószínűleg tarka képet kapnék.        

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*