Prognózis

A tegnap délelőttöt egy gazdasági-pénzügyi témájú konferencián töltöttem. Az ilyen témájú rendezvények bevezető előadásai általában a gazdaság általános állapotáról és kilátásairól szólnak, vagyis a meghívott szakértők elmondják, hogy látják a jelenlegi helyzetet és mit gondolnak a jövőről, ez után, vagyis az általános kontextus felvázolását követően repülnek rá az előadók a tulajdonképpen témára.

Akik a bevezető szakaszban a jövőről beszélnek, prognózisokat fogalmaznak meg. Prognózisokra szükség van, prognózisok nélkül nem lehet élni. Ha egy vezetőnek döntenie kell valamilyen fontos kérdésben, kénytelen figyelni a szakértők prognózisaira.

Nem árt azonban, ha tisztában vagyunk a gazdasági prognózisok készítésének korlátaival is. Nemrég találkoztam egy erre vonatkozó vizsgálattal egy neves szerző könyvében, akinek egyébként Nobel-díja is van. Egy vezető amerikai egyetem megkérte egy csomó nagyvállalat pénzügyi csúcsvezetőjét, hogy egy éven át készítsenek prognózisokat a tőzsdei megtérülések alakulásáról. Összegyűjtöttek vagy tízezer ilyen jóslatot, majd megnézték, miként viszonyulnak a valósághoz.

Nos, az előrejelzések és a valóság között zéró, sőt, enyhén negatív korreláció mutatkozott, vagyis a vezetők csapnivaló jósoknak bizonyultak, többnyire a változások irányát sem találták el, miközben fontos pénzügyi döntéseiket nyilvánvalóan saját prognózisaikra alapozták. De nem ez az igazai baj, kommentálták a tapasztaltakat az egyetem részéről, hanem az, hogy ezek az emberek nincsenek tisztában jóslataik megbízhatatlanságával, önbizalmuk töreten.

Mindazonáltal óvakodjunk a sommás ítéletektől. Úgy gondolom, a megkérdezettek tulajdonképpen jó prognózisokat készítettek. Jó prognózisokat annak alapján, amit tudtak. Amiről nem tudtak, azt nem tudták figyelembe venni, hogyan is tudták volna, ha nem tudták, hogy mit nem tudnak. Itt most kezd az egész egy kicsit bonyolulttá válni, abba is hagyom mára.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.