Futás

Mozi: Aztán mindennek vége. Az eredeti cím, ha jól emlékszem: The last station, vagyis az utolsó állomás. Tolsztoj életének utolsó állomásáról van szó. A híres „futásról”, amikor elhagyta az otthonát, vonatra szállt, majd meghalt az egyik vasútállomáson. Az állomás tehát ennyiben valóságos, de ami ott történt, egy élet utolsó állomása is. De az is lehet, hogy egy másik élet első állomása.

Tolsztoj a hallhatatlanságra készül, a halál utáni életre. Rengeteg ember van körülötte, akik közül csak néhányról lehet tudni, hogy kicsoda. Minden szavát jegyzik, lépéseit, megjelenéseit filmre veszik. Már nem csak olvasói vannak, de hívei is, eszmei hívei. Választás elé állítják: már életében fellép a talapzatra, ikonná merevedik, betölti a neki szánt szerepet, vagy megmarad az otthon melegében. Választ, elindul, de nem jut messzire. Visszatér, igaz, már koporsóban. Nem jön, hanem hozzák; azt, hogy ő is így akarta-e végül, nem tudhatjuk.

Futásával a valóságos életből megkezdi az átkelést az eszmei térbe, ami egyszerre vonzza és taszítja. A valóságos világhoz felesége köti leginkább, a grófné, aki meg akarja tartani magának, és aki ennek a filmnek a tulajdonképpeni főszereplője, hiszen hangsúlyosabban, árnyaltabban van jelen férjénél. Motívumai, szándékai összetettek, nehezen megfejthetők. Keményen harcol, minden eszközt bevet. Amikor a halott író koporsóját hazaszállító vonat elindul, arcán a gyász mellett győzelem is tükröződik.

Becsületesen megcsinált film, nem több, nem kevesebb.

      

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.