Kemény

Mozi: A Vaslady. Meryl Streep tényleg nagyon jó benne. A film se rossz, de semmiképpen sem sorolnám a legnagyobbak közé.

Margaret Thatcher, a Vaslady megöregedett, visszavonultan él, agyát többet foglalkoztatja a jelennél a múlt, bomlásnak indult képzeletében elhunyt férjével beszélget, számvetést készít az életéről, végiggondolja politikai pályáját, a parlament férfivilágába való bejutás nehézségeit, a csatákat az utcára tett bányászokkal, a falklandi háborút, majd a pálya végén a kényszerű távozást. Tartalmi szempontból a film talán legnagyobb erénye az, hogy nem akar igazságot tenni, nem teremt romantikus figurát, aki az őt nem értő világban keményen harcol a maga igazáért.

Ellentmondásos történet ez, többféleképpen vizsgálható és értékelhető, a kibontakozó emberi dráma is innen ered. Streep halálra készülő Vasladyje nem talál nyugalmat, nem tud pontot tenni az életművére, ideges, bizonytalan, tépelődő; biztos ott motoszkál benne, hogy volt-e értelme az egésznek, az emberi áldozatoknak, jobb lett-e a világ, vagy az egész csak illúzió volt, sodródás a kor konzervatív hullámával, szédült tánc Reagan karjában.

Amikor Thatcher önéletrajzi könyve megjelent, éppen Angliában voltam; a Trafalgar tér hatalmas könyvesboltjában nagy halom dedikált példány állt belőle. Most sajnálom, hogy nem vettem egyet.  

   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.