Blokád

Anna Reid: Leningrad. Vaskos könyv, jegyzetekkel, fényképekkel együtt közel ötszáz oldal. Szerzője Oxfordban végzett jogász, sokat utazott, már írt egy könyvet Szibériáról és egy másikat Ukrajnáról.

Ez a mostani Leningrád második világháborús ostromáról és blokádjáról szól. A nagy hadmozdulatokat is tárgyalja, de igazából az emberekkel foglalkozik, Leningrád lakosaival. Közülük a háború előtti három és fél millióból körülbelül hétszázötvenezren pusztultak el a blokád alatt, de ez csak becslés, a pontos számot senki sem tudja; valószínűleg inkább többen, mint kevesebben.

Mi történik az emberekkel, ha egy ellenséges és kegyetlen hadserek veszi körül a városukat, éjjel-nappal ágyúznak és bombáznak, élelem nincs, fűtés nincs? 1941 tele különösen hideg volt, mínusz harmincat is mutatott a hőmérő. Mi történik az emberekkel, ha a halál mindennapos, sőt minden perces eseménnyé válik, ha halottak fekszenek hetekig a szomszéd szobában, az utcán, a buszmegállóban, ha halottak bukkannak elő mindenfelé az olvadó hóból? Hogyan gondolkodik és viselkedik az az ember, aki napokig nem jut élelemhez, rokonait, barátait, kollegáit egymás után veszíti el, lakását keresztülfúrta egy bomba, aki, ha elindul valahová, sohasem tudhatja, hogy megérkezik-e?

Az összegyűjtött visszaemlékezéseket olvasva felmerül a kérdés: mit lehet ezekből a borzalmakból egyáltalán visszaadni? Milyen esélyei vannak annak, aki krónikásnak jelentkezik? Mit lehet megtudni azokról, akik nem írtak semmiféle visszaemlékezést, akikkel nem lehet beszélni? Miről lehet ítéletet mondani, mit lehet elítélni és mit kell elfogadni?

Rendkívüli vállalkozás ez egy oxfordi jogásztól, akinek valószínűleg saját előítéleteit is le kellett győznie.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*