Kutyfalva

Bárka Színház: Dogville. Angelika megjelenik egy társasház tetején. Angelika… Talán egy angyal ő, aki megszökött a mennyből, mert körül akar nézni itt a földön, meg akarja tudni, milyenek az emberek. Szárnyából tollboa lett, angyal-ingéből szexi kisestélyi. Jó embereket keres itt, a mai Magyarországon, közöttünk.

Apja, vagy legyünk következetesek: az Úr a nyomában van, keresi; talán tudja is, hogy hol van, de lemond róla, hadd tanuljon, nem árt az semmiképp. Ő, mármint az Úr, előre tudja, mi lesz a játék vége.

A ház tetején Angelika egy szimpatikusnak tűnő fiúval találkozik (szociálpszichológussal? filmrendezővel?), aki éppen valami hasonlóra kíváncsi: milyenek az emberek, milyenek együtt, van-e itt valamiféle közösség, ráadásul jó közösség: nyitott, befogadó, segítőkész, összetartó. Angelika érkezésében remek lehetőséget lát: itt van egy riadt, üldözött lány, nézzük meg, mit szól hozzá a közösség, mit mutat meg magából, ha ilyen módon provokálják. Dobjunk követ az állóvízbe!

A kísérlet sikerül, sok minden kiderül az egyes emberekről, az egymáshoz és az Angelika-féle idegenekhez való viszonyukból. Borzalmas dolgok derülnek ki, amikor az álarcok lehullnak. Erőszak, elfojtások, félelmek, árulás, magány, depresszió…

A befejezés végtelenül pesszimista. Az apa (az Úr, a filmben inkább főgengszter) visszatér, ránéz a keresztre feszített Angelikára, a helyzetet reménytelennek nyilvánítja. Na ugye! – mondja, és pontot tesz az ügy végére. Nem igazságot tesz, hanem bezárja a boltot.

A Bárkában a színpad középen van, a játék gyakorlatilag a nézők között folyik, a két szektor a színészeken kívül egymást is nézi, a színészek néha ki-, a nézők pedig beszólnak.

A ház lakói remekül megcsinált figurák, minden részlet, minden hang és mozdulat gondosan ki van dolgozva. A játék viszont az elsötétítések miatt szakadozott, gyakran kiesünk a ritmusból. Érzelmekkel telített helyzeteket kellene átélni, de mire ráhangolódnánk az egyikre, a váltás már ki is zökkent belőle – bár lehet, hogy éppen ez a cél. Az átrendezéseknél feldübörgő zene többnyire zavaró. Attól tartok, az alapul szolgáló filmforgatókönyvvel is vannak gondok, jobban bele kellett volna nyúlni, jól meghúzni, néhány felesleges, kibontatlan figurát el is lehetett volna hagyni.

Érdekes előadás, de fárasztó, részleteiben egészen kiváló, de egészében nehézkes, töredezett.

 

 

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*