Most, hogy Isaacson Steve Jobsról írt életrajzi könyvének a vége felé tartok, egyre jobban lenyűgöz ennek a történetnek a gazdagsága. Azon gondolkodtam, hogy össze lehetne állítani egy „Jobs + Apple” kurzust, egy mini MBA-t, ami innen venné a tárgyakat és a példákat, hiszen aligha van olyan üzleti és vezetési téma, ami ne merülne fel benne, méghozzá nagyon tanulságos éles helyzetekkel.

Kezdhetnénk a vállalkozás témájával: kikre és mire van szükség ahhoz, hogy egy cég elinduljon, kiből lesz jó vállalkozó, a termékesítés dilemmái, a növekedés fázisai.

Utána jöhetne a kreativitás kérdése, ami vörös fonalként végighúzódik az egész történeten, a kezdetektől napjainkig: egy ember mitől lesz kreatív, száz ember mitől lesz kreatív, ezer ember mitől lesz kreatív, mi az, hogy kreatív környezet, miért fontosak a találkozások, az asszociációk, a kísérletek, a hosszú séták, mit tudunk a kreatív agyról, a neuronok hálózatáról…

Megkerülhetetlen a technológia, a társadalomtudományok és a művészetek találkozása, az a bizonyos termékeny határvidék, ahol ezek érintkeznek, átfedik egymást. A kreativitással karöltve jöhetne az innováció: fenntartó és romboló, zárt és nyitott, radikális és fokozatos…

Hosszan lehetne elmélkedni a stratégiáról, a megkülönböztetés fontosságáról, a rugalmasság és a következetesség egyensúlyáról. Fel lehetne vetni az infokommunikációs ipar nagy kérdéseit: a nyitott vagy a zárt rendszereké-e a jövő, a vertikális piacoké vagy a horizontálisaké, nyitott legyen-e a forráskód vagy őrizzük hét lakat alatt, mit jelent és mit kíván a technológiai konvergencia, hogyan kell egyszerre versenyezni és kooperálni.

A marketing se maradna ki: miért fontos az „üzenet”, hogy kell valami körül nagy felhajtást csinálni, mi kell ahhoz, hoz észrevegyenek, mit is jelent az a bizonyos „ügyfélorientáltság”, hogy működik a lock-in, mi az értéke az ügyfél-adatbázisnak, kié az ügyfél tulajdonképpen, mitől lesz nagy egy márka, és persze: miért olyan fontos a design.

Itt vannak az iparágak átrendezésének példái: számítástechnika, zene, telefon, könyvkiadás, oktatás…

Tálcán jönnek a humán témák: hatalom és befolyás, motiválás, érzelmi reakciók, hibák kezelése, konfliktusok, kudarcok, az utódlás kérdése, a munka és a magánélet, kompenzálás, pótcselekvések, düh, szeretet, ridegség, bosszú, nagylelkűség…

A kommunikáció iskolája: kommunikáció cégen belül és kívül, levelezés, prezentációk, ünnepek…

Ziccertéma a vezetői személyiség: Jobs vs. Wozniak, Jobs vs. Gates, Jobs vs. Sculley, Jobs vs. Grove, Jobs vs. Ellison. Meg kellene beszélni a személyiség és a vállalat viszonyát, hogyan hatnak ezek egymásra, ki alkalmazkodik a másikhoz…

A pénzügyeknek is kellene idő: korai befektetések, angyalok és kockázati tőkések, kijutás a tőzsdére, számviteli problémák, profit vs. értékteremtés, mitől nő vagy csökken az árfolyam, mire rezdülnek a befektetők.

Következőnek a szervezet jut az eszembe: integráció és centralizáció, vagy üzletágak és önállóság, az Apple és a Sony példáján keresztül.

Ne feledkezzünk meg a kormányzásról: ezen a téren az Apple és Jobs lényegében mindennek ellent mond, amit a tankönyvek ajánlanak.

Egy kis politika: lobbizás, Clinton, Bush, Al Gore, Obama…

Na, abbagyom.