Egy ajtó a folyosó végén

Örkény Színház: Pillantás a hídról. A színpadon szabályos görög sorstragédia fut, kórussal, végzettel, amerikai környezetben, olasz bevándorlók, dokkmunkások világában. Eddie sorsa meg van írva, Eddie végzete elkerülhetetlen, legfeljebb a mikor és a hogyan kérdéses. Azért van megírva, mert Eddie: Eddie, a maga múltjával, nézeteivel, ítéleteivel és előítéleteivel, vágyaival, ösztöneivel, gátlásaival, vérmérsékletével, amelyek között saját maga sem tud eligazodni. Bele van kódolva a végzete, csak egy szikrára van szükség, hogy az események determinált láncolata elinduljon, hogy Eddie, ahogy Alfieri ügyvéd megjósolja, gyorsuló léptekkel haladni kezdjen a zárt folyosó végén lévő egyetlen ajtó felé.

Az történik meg, aminek meg kell történnie, és amit senki sem akart, senki sem tervezett, de így kellett történnie. A lőporos hordó be van készítve a sarokba, a robbanáshoz csak egy szikra kell. Ami megtörténhet, az meg is történik.

Zsúfolt nézőtér, zajos siker.

Miller, Williams, Albee, O’Neill… Lassan eldől, mi marad meg tartósan a drámaírói hagyatékukból, mi és hogyan lesz tartósan színpadképes az életművükből, mit tudnak üzenni a mának és a jövőnek.  

  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.