Sakkfenomén

Múlt pénteken a 22. Vezérigazgató Találkozó utolsó napját, közvetlenül a sakkfenomén Garri Kaszparov érkezése előtt, egy beszélgetéssel kezdtük, amit a HP gondozott és Tomka János vezetett. A vállalati közösségek témája volt terítéken, különös tekintettel a „tudásmunkások”-ra, vagyis azokra az emberekre, akik a vállalat szellemi vagyonának java részét adják, és akik nélkül a cég nem az, ami.

Az eszmecsere pár perc után a kiszervezés felé kanyarodott: vajon hogyan éli át egy informatikai szakember, ha a tevékenységet vele együtt átadják egy másik cégnek, az adott esetben például a HP-nak?

A magam részéről vegyes reakciókra és érzelmekre számítanék. Vajon ha hasonló helyzetbe kerülnék, a hír kézhezvétele után mit mondanék este a kocsmában vagy otthon a családi asztal mellett?

Egyfelől minden bizonnyal gyanakodnék, hiszen tudom, hogy a kiszervezést idővel átszervezés, racionalizálás, költségcsökkentés követi, hiszen e nélkül nem sok értelme van az egésznek. Most mindenki nyugtatni próbál, hiszen a rendszereknek menniük kell, szükség van rám – de mi lesz néhány hónap vagy egy-két év múlva? Átvettek száz embert – hányra lesz majd ténylegesen szükség? Vagy ha marad ez a száz ember, hány új megbízót kell majd kiszolgálniuk?

A bizonytalanság nem jó érzés, nagy az elszontyolodás veszélye. De másképp is lehet gondolkodni. Nézzük csak: eddig mondjuk egy gyár informatikai részlegén dolgoztam. Számomra biztonságot a szakértelmem, a tudásom ad. Az informatika a gyárban nem fő tevékenység, a részleg kicsi, a tevékenység specializált, fejlődési lehetőségeim nagyon korlátozottak. A kiszervezési aktus viszont átrepít egy nagy informatikai céghez: a tér kitágul, lehetőségeim megsokszorozódhatnak.

A hangulatomat és a tetteimet tehát bánat és öröm egyszerre befolyásolja, a kérdés az, hogy az adott helyzetben milyen lesz ezek aránya és egyensúlya, miként játszik érzelmeim húrjain a régi és az új vállalatom.

Amúgy arra számítottam, hogy Kaszparov sakkról és politikáról fog beszélni. Nos ezekről tulajdonképpen nem mondott semmit. Az innovációról beszélt, a kreatív gondolkodás fontosságáról, arról, hogy a világnak nagy szüksége lenne új, növekedést és munkahelyeket adó innovatív iparágakra. Igaza van. 

  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.