Székfoglalás

A múlt héten péntek délután elmentem a Radnóti Színház „székfoglaló” rendezvényére. Tényleg székfoglalás volt, mindenki elfoglalhatta azt a széket, amelyet megvásárolt, vagy mondjuk inkább így: szponzorált. Bálint András, a színház igazgatója vetített fényképek kíséretében elmondta a nyári nézőtér-felújítás történetét, miközben a színpadon már ott álltak a legújabb bemutató díszletei.

A „székfoglalók” között sok színházi ember tűnt fel, de megjelentek magamfajta egyszerű nézők is. Bálint András egyenként felsorolta a „foglalók” neveit, néhányukat arra is megkérte, mondják el, miért vettek széket. Végül némi pezsgő, szendvics és pogácsa következett az előcsarnokban.

Mindig elgondolkodom azon, vajon jó-e, ha nézőként időnként belátok a kulisszák mögé, vagy együtt pogácsázhatok egy híres színésszel. Az élmény persze érdekes, de van benne valami illúzióromboló. Kicsit olyan ez, mintha a bűvész a produkció végén bemutatná, hogyan dugta el a galambot a kabátujjában. A színház illúzió – vagy mégsem az?

Eladó szék mindenestre még van a Radnótiban, csak tessék, tessék, bátran! Jó székek, kipróbáltam őket.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.