HP / 4

Fejezzük be most a történeti visszatekintést a HP-Compaq egyesülés krónikájával. Úgy tűnik, ma lényegében ugyanazok a stratégiai kérdések vetődnek föl, mint tíz évvel ezelőtt. Mark Hurd racionalizálási és költségcsökkentési akciói egy darabig lendületet adtak a vállalatnak, de a megválaszolatlan kérdések idővel újra előjöttek – gondolom én.

 

——————————————

 

Az egyesülés

 

 

A 2001. év legvégén a HP jövőjéről és a Compaq-kal kötendő házasságról szóló viták kiéleződtek. A frontvonal egyik oldalán Carleton Fiorina vezette a csapatokat: ők kitartottak a megkezdett változások és a tervezett összeolvadás mellett. A másik oldal vezéralakjai a Hewlett és a Packard család tagjai voltak, akiknek különböző szálakon jelentős, bár nem döntő nagyságú tulajdonosi részesedésük van az alapító atyák nevével fémjelzett, nemzeti büszkeség tárgyát képező cégben.

Az igazgató tanácsban az alapító családokat ekkor már csak Walter B. Hewlett, William Hewlett fia képviselte. Ő – heves vihart kavarva – bejelentette, hogy az összeolvadás ellen fog szavazni, és e tekintetben maga mellett tudhatja David és Susan Packardot, sőt, érdekes módon a Fiorinát helyzetbe hozó korábbi vezérigazgatót, Lewis Plattot is. William Hewlett aktívan igyekezett meggyőzni a többi részvényest az álláspontja helyességéről, de természetesen ugyanezt tették a másik tábor vezetői is.

Fiorina táborának az összeolvadás mellett szóló fontosabb érvei a következőképpen szóltak:

·        A két cég együttesen 2,5 milliárd dollár költséget takaríthat meg 2004-re, leginkább létszámcsökkentés révén, ami becslések szerint 15-30 ezer alkalmazottat fog érinteni.

·        A HP és a Compaq együttes bevétele elérheti a 87 milliárd dollárt, ami a legelső vonalba, közvetlenül az IBM mellé emelné az új céget.

·        Egyes összevont üzletágakból – például számítógépek javításából – hatalmas nyereségre lehetne számítani.

·        Mindkét cég kihasználhatná a másik ügyfélbázisát: a HP eladhatná a nyomtatóit a Compaq régi partnereinek, a HP-hívők pedig megvásárolnák a Compaq tároló berendezéseit, és így tovább.

·        A két fél technológiái számos ponton jól kiegészítik egymást. A HP például megbízhatóbb internetes rendszereket építhetne a Compaq különösen megbízható Himalaya-szervereivel.

·        A kihasználható szinergialehetőségeknek köszönhetően az összevont cég piaci értéke látványosan növekedhet.

·        Fiorina sikeresnek bizonyult az innovációk területén, ami a HP számára különösen fontos: 2001-ben a cég háromezer szabadalmat jegyeztetett be.

·        Walter Hewlett viselkedése ellentmondásos, gyakran nincs jelen, amikor az igazgató tanács fontos kérdésekről tárgyal. A tanácson belüli vitát a nyilvánosság elé tárni súlyos vezetési műhiba volt.

·        Mindazok, akik azt hiszik, hogy a HP-nél van esély a „régi szép idők” visszahozására, súlyosan tévednek: az informatikai piac radikálisan megváltozott. A számítógépipar tömegesedése és konszolidálódása megállíthatatlan. Ha a tömegre van szükség a győzelemhez, akkor azt minden áron biztosítani kell. Ha a Dell-féle direkt internetes eladási modell ígéretesebb, akkor azt kell szorgalmazni, ezen a téren pedig a Compaq előbbre jár, és segíthet a HP-nek.

·        A változások eredményeinek beéréséhez idő kell. Lou Gerstnernek öt év kellett az IBM talpra állításához, pedig akkor nem is volt recesszió.

Érvekben a másik oldalon sem volt hiány:

·        A technológiai szektor nagy összeolvadásai gyakran súlyos problémákhoz vezetnek. A HP-Compaq terv 150.000 embert érintene, akik a világ 160 országában dolgoznak. Redundáns termékek és programok ezreit kellene szelektálni. A kockázat óriási.

·        A Compaq beolvasztásával a HP 18% körüli részesedéssel a PC piac legnagyobbjai közé emelkedne. Ez a piac azonban nem különösebben vonzó: a nyereséghányadok kicsik, a növekedés akadozik, ha gond van, a veszteségek pillanatok alatt felduzzadhatnak.

·        A HP kétségtelenül vezet a nyomtatók területén, de a PC szektorban a Dell, a szolgáltatások területén pedig az IBM alaposan megszorongathatja.

·        A hosszabb ideje bukdácsoló Compaq-nál már voltak jelentős elbocsátások. A HP nehezen emészti a Fiorina által kezdeményezett belső változásokat. A morál éppenséggel egyik cégnél sem tekinthető erősnek, és a további radikális létszámcsökkentések híre csak ronthat a helyzeten. A HP élre kerülhetne a PC piacon, itt azonban manapság szó sincs a munkahelyek biztonságáról.

·        A HP hagyományosan barátságos, egyenlőségre épülő kultúrája összeütközésbe kerülhet a Compaq konfrontációs stílusával.

·        A Fiorina által kezdeményezett belső átszervezések eddigi eredményei ellentmondásosak, fontos területeken az eredmények romlottak. Egyes jelek arra mutatnak, hogy az új rendszerben a pénzügyi kontroll gyengült, a vezetők egy része elbizonytalanodott, egyes fontos technológiai fejlesztési programok nem kapnak kellő támogatást. A frontvonal és a hátország között rossz a kapcsolat. A HP sorsa változatlanul túlságosan szorosan kötődik a festékpatronokhoz és a fotópapírokhoz.

·        Fiorina stábjának rövid távú piaci prognózisai rendre hibásnak bizonyulnak. A számítási tévedések miatti rendszeres költségcsökkentési akciók állandó frusztráltságot okoznak. Miután dolgozók tízezrei fogadták el a fizetésük csökkentését, újabb elbocsátásokat jelentettek be. A vezérigazgató fokozatosan elveszti az alkalmazottak bizalmát: a belső felmérések szerint Walter Hewlett akciója után már csak 55%-uk van az összeolvadás mellett, szemben a korábbi 84%-kal.

A 2001. év tavaszán a nagyközönség a gazdaságtörténet egyik legizgalmasabb szavazási csatájára számíthatott a HP-Compaq ügyben. Az is világos volt, hogy történjen bármi, ezzel a csatával nem dől el a háború. Az összeolvadási terv meghiúsulása Carleton Fiorina számára állásának elvesztését jelenthette volna, és a HP éppen akkor marad vezér nélkül, amikor a legnagyobb szüksége lett volna határozott stratégiára.

„A harc tulajdonképpen a Hewlett-Packard lelkéért folyik – jegyezte meg decemberben Thomas J. Perkins, az igazgató tanács 69 éves tagja – A Compaq csak bekerült a tűzvonalba.” 

   A Hewlett-Packard tulajdonosai végül a két cég egyesülése mellett szavaztak, így a harc 2002. májusában lezárult. Carleton Fiorina és csapata munkához látott, hogy az ígéreteket teljesítse. Lépéseiket minden oldalról élénk érdeklődés kísérte.

Az elemzők és a sajtóhírek szerint az első félév eredményei biztatóak voltak. A vállalat a vártnál gyorsabban csökkentette költségeit, határozott lépéseket tett a két összeolvadt cég termékeinek integrálása, a sikertelen cikkek kiszűrése érdekében. Ami a legfontosabb: a legtöbb kategóriában meg tudta tartani, sőt, helyenként növelte a piaci részesedését. A Unix szerverek piacán, 2002. novemberi jelentések szerint, a harmadik negyedévben nagyobb piaci részesedést ér el a nagy rivális Sunnál. Az IDC adatai szerint az Intel processzoros szerverek területén több mint 10%-kal előzte meg a Dell Computert. Az asztali számítógépek tekintetében az USA piacán ugyan lemarad a Dell mögött, a világpiacon viszont fej fej mellett halad a két cég.

A javuló eredmények minden bizonnyal az összeolvadás előtti gondos tervezésnek és a hatékony végrehajtásnak voltak köszönhetők.. A sok ezer elbocsátott dolgozóval együtt nyilván az egyesülés nyílt ellenzőinek zöme is távozott.

A jó hírek mellé rosszak is keveredtek, a pozitív vélemények mellett a kételkedők hangja is hallható volt. A 2002. évi számok szerint a vállalati rendszerek és a PC-k üzletágában a HP változatlanul veszteséget mutatott. A költségcsökkentés könnyű volt – mondták egyesek –, a neheze csak most következik. A kidobható homokzsákok gyorsan elfogynak. A nyomtatók szép nyereséget hoznak, de a patinás cégnek feljebb kellene kapaszkodnia az informatikai értékláncon. A cég vezetőinek szeme előtt az IBM példája lebegett: a Nagy Kék Lou Gerstner irányítása alatt határozottan a szolgáltatások felé fordult. A HP sok olyan eszközzel rendelkezett, amelyeket integrált csomagok formájában kínálhat nagyvállalati ügyfeleinek. Az egyesülés után teljesebb lett a termékkínálata, és megnőtt a szolgáltató szakemberek létszáma is; az utóbbi tekintetében azonban messze lemaradt az IBM mögött, és a tanácsadói piacon sem tudott vele igazán eredményesen versenyezni.

„Lehet, hogy Carly Fiorinának igaza volt?” – tette fel a kérdést 2003 januárjában Lisa DiCarlo, a Forbes szakírója. Gordon Haff, az Illuminata Research elemzője szerint a vállalatnak világosabban kellett megmondania, hogy mit akar, milyen irányba szeretne haladni. A nagyközönséggel el kell hitetni, hogy a HP nemcsak printerek és PC-k gyártója, hanem élvonalbeli szerverek és világszínvonalú szolgáltatások forrása is egyben.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*