HP / 2

Folytassuk a HP történetét. Mint látni fogjuk, kezdődnek az izgalmak..

 

—————–

 

Útkeresés a kilencvenes években

 

 

A HP első miniszámítógépét 1964-ben fejlesztették ki szerszámgépek automatikus szabályozásához. A kilencvenes évek elején a cégnek már jelentős érdekeltségei voltak a számítógépek és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások, támogató tevékenységek területén. A lendületes kezdés ellenére a vállalat nem tudott a gyorsan fejlődő iparághoz megfelelően illeszkedő szervezeti rendszert kialakítani. Packard leírása szerint a koordináció javítása érdekében divíziókkal, csoport-struktúrákkal, mindenféle akciócsoportokkal, bizottságokkal kísérleteztek, aminek eredményeképpen komplikált bürokrácia született, amelynek útvesztőiben lelassult a döntéshozatal. A gondokat megérezve a cég részvényeinek árfolyama esni kezdett.

Hewlett és Packard, akkor még aktív igazgatókként, maguk láttak hozzá a probléma megoldásához, és 1992-ben Lew Plattot jelölték a vezérigazgatói posztra. Számos bizottságot feloszlattak, a számítógépes egységeknek pedig nagyobb szabadságot adtak. Igyekeztek megerősíteni azt a filozófiát, hogy a HP-nál a kis cégek rugalmasságát az egységes nagyvállalat erejével kell házasítani.

A HP néhány évig sikeresen fejlődött Platt irányítása alatt. Az éves növekedés 20% körül mozgott, és rendszeresen meghaladta a tervezettet. Az erősen diverzifikált cég minden üzletága jól teljesített. A kilencvenes évek közepén Platt meghirdette a cég internetes stratégiáját. Kifejtette, hogy az Internet a HP valamennyi üzletágát érinti, éppen ezért nem szerveznek neki külön egységet: internetes elképzeléseit mindenki építse be a saját stratégiájába, a neki megfelelő módon, némi központi koordináció mellett. 1996 körül azonban ismét lelassult a fejlődés. A printerek piaca változni kezdett, a cég versenytársai különböző akciókat kezdeményeztek. A lassulást Platt részben a cég új viszonteladói politikájával, részben általános iparági trendekkel, így például a félvezetőpiac általános gyengélkedésével magyarázta. Aztán a kilencvenes évek végén jött az ázsiai válság, az információtechnológiai költségvetések lefaragása.

A HP számítógépes divízióját a gyenge pénzügyi teljesítmények miatt 1997. júniusában átszervezték. A munkát a veterán Rick Belluzzo irányította, aki a céget az alábbi öt nagy üzletágba szervezte:

 

1.)    lézernyomtatók;

2.)    tintasugaras nyomtatók;

3.)    személyi rendszerek (munkaállomások és személyi számítógépek);

4.)    vállalati rendszerek (Unix alapon);

5.)    szoftverek és szolgáltatások.

 

A kilencvenes évek közepén a Windows NT sikere a munkaállomások és az alacsonyabb szintű szerverek körében bizonytalanságot keltett a HP-nál a Unix jövőjét illetően. Egyes versenytársak, köztük a Sun Microsystems, kihasználták az ellentmondásos viselkedést, a piacnak küldött bizonytalan jeleket, és erősebben vetették meg a lábukat annak felső végén. Végül a HP ismét hitet tett a Unix mellett, és egyetlen szervezetbe koncentrálta valamennyi szerver-platformját. Egy új divíziót is létrehozott internetes vállalatok felvásárlásának támogatására.

1997-ben kísérletet tettek az értékesítési munka átszervezésére. Egyetlen integrált értékesítő csapatot akartak létrehozni, ügyfélcsoportok szerinti bontásban, amelyben az eladókat termékspecialisták támogatták volna a különböző termékvonalakból. Az üzleti egységek tiltakoztak, és ragaszkodtak az önálló értékesítéshez. Az integrációs tervet végül elvetették: a vállalat üzleti modelljében megmaradt az üzleti egységek nagyfokú önállósága. A cég egy holdinghoz hasonlított, ahol a döntések döntő többségét decentralizáltan hozzák meg.

Az átszervezések irányításával megbízott Belluzzo 1998-ban elhagyta a céget és átszerződött a Silicon Graphicshoz. Lew Platt ekkor 56 éves volt, a HP-nál pedig az volt a szokás, hogy a csúcsvezetők hatvanéves korukban nyugdíjba mennek. Világossá vált, hogy a vállalatnak nincs stratégiája, miközben a csúcson egymás után dolgozták ki és vetették el a különböző terveket. Platt egyre nyíltabban beszélt a vezetés kudarcairól, frusztráltságáról. 1998-ban a bevételek – elsősorban a printereknek, a Unix-szervereknek és az asztali számítógépeknek köszönhetően – szépen növekedtek, de a költségek is megugrottak, a pénzügyi hányadosok romlottak, a kitűzött célokat nem tudták elérni. Egyes elemzők a HP szervezeti rendszerét és költségstruktúráját hibáztatták a kudarcokért.

Az évtized legvégén Lew Platt egyszerre jelentette be a visszavonulását és a vállalat tesztelési és mérési üzletágának leválasztását, önálló vállalatba (Agilent) való szervezését. A Hewlett-Packard nevet tehát az alábbi négy nagy egység vitte tovább:

 

1.)    Vállalati számítástechnikai megoldások (Enterprise Computing Solutions);

2.)    Személyi rendszerek csoportja (Personal Systems Group);

3.)    Tintasugaras termékek csoportja (Ink-Jet Products Group);

4.)    Lézernyomtatók csoportja (LaserJet Solutions Group).

 

Az üzletágak elkülönültségét, a siló-szemléletet egyre többen bírálták a vállalatnál. Arra hivatkoztak, hogy mivel a cég elkülönítve kezeli az egyes termékeit és szolgáltatásait (így például a PC-ket és a Unix alapú rendszereket), szeparáltan kezeli a befektetéseit és decentralizáltan értékesít, nem tudja jól kihasználni a nagy, integrált üzleti lehetőségeket, ahol egyszerre kellene szállítani számítógépeket, hálózati megoldásokat és printereket. A több üzletágat érintő döntések nagyon lassan születtek meg, a fejlesztési erőforrások szétforgácsolódtak, kiváló, de a silókhoz nem illeszkedő üzleti lehetőségek mögé nem került elegendő erőforrás. A nagy decentralizált egységek közötti kommunikáció akadozott, nem voltak hatékony fórumok a közös ügyek megbeszéléséhez.

Egyesek szerint 1999-re a HP tulajdonképpen négy önálló vállalatra esett szét, amelyek külön-külön kiválóak voltak ugyan, de az erőiket nem tudták egyesíteni. A csoportok elnökei saját üzletükkel foglalkoztak, önállóan döntöttek belső szervezeti ügyeikről, stratégiájukról és politikájukról. Egyebek között kidolgozták az Internettel kapcsolatos stratégiájukat is. Ann Livermore, a vállalati rendszerek csoportjának vezetője szerint véget ért az a korszak, amikor az Internetet értékesítési csatornaként használják, mint ahogy például az Amazon.com teszi. A jövő az olyan elektronikus szolgáltatásoké (e-services), mint például a beszerzés, a számlázás, a biztonság, az elektronikus fizetés, az adattárolás vagy adattárházak működtetése. Ezek a szolgáltatások az Interneten keresztül lesznek elérhetők, a HP pedig kiválóan van pozícionálva arra, hogy vezető játékos legyen az e-szolgáltatások területén, hiszen a szükséges eszközökkel, alkalmazásokkal és elérési lehetőségekkel egyaránt rendelkezik. Livermore szerint az e-szolgáltatások stratégiája a HP valamennyi részlegét érinteni fogja. Terveit saját csoportjának stratégiájaként terjesztette a vállalat csúcsvezetése elé, az azonban végül általános, mindenkire vonatkozó elképzelésként fogadta el. Úgy tűnt, hogy a cégnek most már van stratégiája, de nincs hozzá megfelelő szervezeti és irányítási struktúrája.

Lew Platt 1999. márciusának elején hozta nyilvánosságra a mintegy hetvenezer főt számláló Hewlett-Packard elektronikus szolgáltatási stratégiáját. Ugyanekkor azt is bejelentette, hogy a vállalat új vezérigazgatót keres. Ez évben a bevételek csak hét százalékkal növekedtek, ami jóval kisebb eredmény volt, mint amit a vetélytárs IBM és Sun elért. A nyereség növekedése is elmaradt az iparági átlagtól.

 

Lab Hp Gear

 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.