Alma

Feljegyzésre méltó történelmi pillanat: augusztus 9-én néhány órán át az Apple volt a világ legértékesebb nyitott részvénytársasága, megelőzve az Exxon Mobil olajtársaságot. Steve Jobs vállalatának rohamosan nő a forgalma és a nyeresége, fejlődése szinte megállíthatatlannak tűnik.

Emeljük meg előtte a kalapunkat, és gondoljuk végig, hogy is jutottak idáig.

Az Apple-t a lengyel származású Steve Wozniak és a nála öt évvel fiatalabb Steve Jobs alapította 1976-ban. Kettőjük közül Wozniak volt a „mérnök”, a technikai szakember: az Apple I-et és II-t gyakorlatilag ő tervezte meg és rakta össze. Jobs szerepét jóval nehezebb meghatározni: próféta, látnok, kemény üzletember, marketing zseni, nehéz természetű különc és még ki tudja mi is ő tulajdonképpen. 

Wozniaknak nem voltak üzleti ambíciói, ő a technikát szerette, a játékot, a felfedezést, az alkotást; Jobs viszont tele volt ambícióval és nyerési vággyal.

A történet a mai szemmel fölöttébb primitív személyi számítógéppel, az Altair 8800-zal indult, amit 1975-ben a Popular Electronics című lap népszerűsített: az összecsomagolt alkatrészeket útmutatóval együtt postán bárki megrendelhette és összeszerelhette. Tényleg bárki, az ára nem volt magas. A gép persze csak néhány egyszerű művelet végrehajtására volt képes, de programozni lehetett, bár nem úgy, ahogy ezt ma csinálni szoktuk.

Wozniak szerzett magának egy ilyen készletet és csatlakozott az Altair rajongótáborához. Ezt a közösséget olyan fiatalok alkották, akik a számítástechnikában – egyelőre – nem az üzletet keresték, hanem az intellektuális kihívást és kalandot.  Wozniakot mágnesként vonzották a technikai játékok, a “kütyük”. Merő szórakozásból összerakott például egy olyan készüléket, amivel ingyenes távolsági telefonvonalhoz lehetett jutni. Egy alkalommal, az ingyenességet kihasználva, fontos politikusnak kiadva magát állítólag a pápát is megpróbálta felhívni, de kudarcot vallott, csak egy vatikáni püspökig jutott el, aki nem volt hajlandó a szentatyát kapcsolni.

Ahol Wozniak technikai kihívást és szórakozási lehetőséget látott, ott Jobs üzletet szimatolt. Az üzlethez viszont termék kellett. Hamarosan meglett ez is.  Wozniak nagyrész a HP-től „kölcsönzött” alkatrészekből összerakott egy valódi személyi számítógépet, ami billentyűzettel volt kezelhető és monitort lehetett hozzá kapcsolni. Az eredményt és az érdeklődést látva a  két Steve 1976-ban céget alapított, ami némi hezitálás után az Apple nevet kapta – hogy miért, azt nem lehet pontosan tudni, a történteknek több változata kering. Rövidesen megszületett az Apple I, amit 666,66 dollárért kezdtek árusítani.

Wozniak nem hagyta abba a munkát, hamarosan világra jött az Apple II, ami a maga korában remek gép volt, ráadásul elérhető áron. A növekedéshez pénzre volt szükség. A két Steve a HP-nél próbálkozott, de azt a választ kapták, hogy a gépük nem praktikus, nem eladható: csak egy játékszer, amit nem komoly mérnökök terveztek hasonlóan komoly mérnököknek. Az Intel érdeklődését sem sikerült felkelteniük. 

Elutasító válasz jött egy korai kockázati befektetőtől,  Don Valentine-tól, a Sequoia Capital alapítójától is – valószínűleg nem ez volt élete legjobb döntése. Valentine viszont bemutatta a két fiút A. C. Markkulának, aki nemrég keresett rengeteg pénzt az Intel tőzsdére vitelével, és hajlandó volt abból első körben 91.000 dollárt az Apple-be fektetni egyharmados tulajdonosi részesedésért cserébe, és ráadásul az üzleti tevékenységek irányítását is elvállalta. A cég így már jóval komolyabbnak tűnt, ami újabb százezreket hozott a kasszába különböző befektetőktől.

Az Apple II 1977-ben egy számítástechnikai vásáron óriási sikert aratott. Mindenki láthatta, hogy az addig csak egyetemi laborokból és állami központokból ismert óriásgépek ereje gyakorlatilag bárki számára elérhetővé vált.

Az Apple cég 1978-ban már szép nyereséget produkált, három év múlva az övé volt a PC piac egyharmada, rövidesen bekerült a Fortune 500-as klubjába is. A személyi számítógépből Amerika történetének leggyorsabban növekvő üzlete lett. Az Apple-hez független programozók kezdtek szoftvereket írni, hogy a gépet legyen mivel etetni. Az egyik legnagyobb sikernek a VisiCalc, egy korai táblázatkezelő program bizonyult. A gépezet beindult, az Apple 1980 decemberében tőzsdére ment.

A siker persze másokat is vonzott.  A Radio Shack, a Commodore, az Atari új gépeket hozott a piacra, és rövidesen felébredt az IBM is. Közben az Apple botlott egyet:  az 1980-ban beharangozott, az üzleti vásárlókat megcélzó Apple III minden új képessége ellenére technikai rémálomnak bizonyult, és vissza kellett vonni a piacról. Az IBM viszont megtáltosodott, és meglepően rövid idő alatt kihozta a maga nyitott architektúrájú és ezért gyakorlatilag bárki által lemásolható PC-jét, ráadásul a Microsofttól licencelt operációs rendszerrel. A gép nagyobb és kinézetre tekintélyesebb volt az Apple-nél, ami passzolt a korabeli vállalati ízléshez. Az IBM PC gyakorlatilag iparági szabvánnyá vált, két éven belül maga alá gyűrte a piacot. 

Az Apple válasza az 1984-ben piacra vitt Macintosh volt, grafikus kezelői felülettel, legördülő menükkel, egérrel, „amit látsz, azt kapod” politikával és más barátságos újdonságokkal. Steve Jobs szemlátomást sokat tanult a Xerox PARC nevű kutatóközpontjában tett látogatása során, ahol mindezekkel a technikai találmányokkal megismerkedett. A Xerox nem látta meg bennük az óriási üzleti lehetőséget, Jobs viszont igen. (A PARC-ban a Microsoft alapítói is megfordultak, az ő legnagyobb zsákmányuk valószínűleg Charles Simonyi volt, akit onnan csábítottak el.)

A Macintosh szép sikert aratott a magánfelhasználók körében, a vállalati világ érdeklődését viszont nem tudta felkelteni, egyebek között azért, mert csak kevés alkalmazást lehetett hozzá kapni. Az üzleti világ a „komolyabb” kinézetű, nehezebben kezelhető, ámde nyitott IBM PC-be szeretett bele.

A Macintosh kereskedelmi kudarca meggyengítette Jobs vezetői pozícióját a cégnél, ahol néhány vezetési hibát is elkövetett. 1983-ban, a piaci problémákat látva Markkula és Jobs új vezetőt hozott a vállalathoz: a marketinges John Sculley-t a Pepsitől csábították át. (Jobs állítólag a következő kérdést tette fel neki az egyik beszélgetés során: „Mit szeretnél inkább: egész életedben cukros vizet árulni, vagy megváltoztatni a világot?”)

Jobs és Sculley között hamarosan hatalmi harc tört ki, ami az utóbbi győzelmével végződött. Az Apple közben már csak árnyéka volt korábbi önmagának, piaci részesedése néhány százalékra zsugorodott, tőzsdei értékének mintegy kétharmadát elvesztette. Jobs veszített és 1985-ben kénytelen volt elhagyni a vállalatot. Részvényeiből csak egyetlen egyet tartott meg. Új cégeket alapított: a szofverfejlesztéssel foglalkozó NeXT-et és a Pixar nevű digitális filmstúdiót. Az utóbbival rövidesen óriási sikereket aratott. 

Mindeközben az Apple megőrizte korábbi zártságát, ami akkor szemlátomást nem tetszett a piacnak. A cégbe nem sikerült új életet lehelni. 1993-ban Sculley-nek is távoznia kellett. Rövid ideig Michael Spindler állt a kormánykeréknél, akit 1996-ban Gil Amelio követett. A személyi változások nem hoztak eredményt, az Apple agonizált, a morál mélypontra zuhant.

1996-ban Amelio meghozta élete talán legjobb döntését: vissza kell térni a múlthoz, vissza kell hozni Steve Jobs-t. Az Apple az év végén felvásárolta a NeXT-et, Jobs pedig előbb tanácsadói pozíciót kapott, majd a következő évben visszakerült a kapitányi hídra. Első nagy akciója az iMac piacra dobása volt: futurisztikus kinézetű masina pasztelszínekben, monitor és gép egybeépítve, kiváló piaci technikával tálalva. A siker visszatért, az Apple piaci részesedése 1999-ben 10% közelébe kúszott, árfolyama rekordokat döntött.

A többi már a közelmúlt történetéhez tartozik: újabb gépek, újabb sikerek. És most itt az eredmény: az Apple a megelőző innovációs hullámot, a „régi gazdaságot” képviselő Exxon Mobillal versenyez a világ legértékesebb részvénytársasága címért.

Fölöttébb tanulságos történet ez, több szempontból is. Az évtizedek során megváltozott a technológia, megváltozott a piac, megváltozott az emberek és a vállalatok ízlése, megváltoztak a preferenciák. talán csak Steve Jobs maradt a régi. Az emberek ma a szexi Apple-gépeket szeretik, és nem zavarja őket a cég és a technológia zártsága. Korábban – miközben szerették és tisztelték az Apple-gépeket – ragaszkodtak a szabadsághoz és a kompatibilitáshoz, hiszen IBM kompatibilis gépet bárkitől vehettek, Apple-t pedig csak az Apple-től. Ami egykor hátrány volt, ma előnynek tűnik – vajon miért?

…És mit csinál ma Wozniak? Tudomásom szerint jól érzi magát, gyereket tanít számítástechnikára a saját garázsában. Úgy tűnik, ő is a régi maradt.                

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.