Vérfagyasztás

Jussi Adler-Olsen: Mercy. Skandináv krimi. Két okból vettem meg: egyrészt mert nyár van, másrészt mert skandináv, és én tulajdonképpen még soha nem olvastam skandináv krimit, pontosabban nem olvastam semmit a skandináv krimik friss vérvonalából, hogy stílusos legyek.

Nem volt rossz választás, bár azt nyugodtan kijelenthetem, hogy a dán helyszín és az északi hangzású nevek ellenére ez éppenséggel egy amerikai vagy európai krimi is lehetne. Ugyanazokból a panelekből építkezik, mint azok. A nyomozó az ezerszer látott megfáradt típus, aki valamilyen lelki trauma ér, félreállítják, bedugják valamilyen alagsori irodába és lehetetlen ügyeket bíznak rá. De ő mégis megmutatja, hogy külön a többieknél, bár minden akciónál az infarktus kerülgeti.

Segédnek is kell lenni, ő a jelen esetben egy titokzatos arab, szíriai menekült, aki, mint kiderül, igen jól bánik a késsel.

Nők is vannak persze, szép skandináv nők. Itt van mindjárt az áldozat, a csinos és fiatal politikusnő, akitől feltehetően többen is szívesen megszabadulnának, mivel mindenbe beleüti az orrát. Egy szép napon eltűnik egy hajóról, hiába keresik, nem találják sehol. Lemondanak róla, biztos beleesett a tengerbe, de mivel holttest nincs, az ügyet nem zárják le, hanem a mi nyomozónkra bízzák, bíbelődjön vele, addig sem csinál bajt.

A nyomozó és izgága segédje kedvetlenül munkához lát. Ahogy az már lenni szokott, találnak néhány gyanús dolgot, szagot fognak. Szűkül a kör, kiderül, hogy a szép nő él, amit mi persze mindvégig tudunk, hiszen egyes fejezetek róla szólnak, azokról az évekről, amelyeket egy túlnyomásos kamrában tölt, elrablói foglyaként. Több gyanúsított is van, de a könyv felénél már nagyjából tudni lehet, kik a jók és kik a rosszak, és ettől kezdve már csak azért izgulhatunk, idejében érkezik-e a két rendőr, a nyomozó és izgága, a késsel meglepően jól bánó segédje.

Nem rossz, nyáron elmegy, de nem váltam tőle a skandináv krimik rajongójává. Nem szeretem, ha egy ilyen történet ennyire el van nyújtva, ha az utolsó száz oldalon már minden kiszámítható. A könyv fülszövege szerint sorozat lesz belőle, ami abból is látszik, hogy tele van mindenféle elvarratlan mellékszálakkal, hogy az olvasó izgatottan várja a következő kötetet, amiből megtudhatja, lesz-e infarktusa a lestrapált nyomozónak, és tényleg van-e férje a szép pszichiáternőnek, akit szeretne megszerezni magának, de első kísérletei kudarcot vallanak. Sebaj, talán a második kötetben sikerül. Aztán a harmadikban majd összevesznek, a negyedikben meg kibékülnek.

A nyomozónk egyébként modern ember: ha valaminek utána kell járnia, előbb rákeres a Google-ban, és csak utána fordul valamilyen hivatalos nyilvántartáshoz.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*