A szavak ereje…

A munkámból adódóan hetente legalább 12 órát töltök a volán mögött. Ez sok szempontból rossz, fárasztó és veszélyes, de azért van néhány jó oldala is. Például a Kossuth Rádió. Nem(csak) azért vagyok elfogult ezzel az adóval szemben, mert velük együttműködve valósítottuk meg nemrég azt a Magyarországon, de talán még Európában is egyedülálló akciót, amikor az Unió születésnapjára készült monstre műsorfolyamot úgy támogattuk, hogy az egyes országokba meghívott vendégeket a szó szoros értelmében a budapesti stúdió asztalához ültettük – a telepresence technológia segítségével, hanem azért is, mert itt nem kell idegesítően ismétlődő zeneszámokat hallgatnom, hanem az emberi beszéd – a szavak – erejét érezhetem. (Ennyit a reklámról, de azért hadd említsem meg Markovits Ferenc nevét, aki – hogy is mondjam illendően – nem legénykorában van, mégis meglátta és megérezte a telepresence lehetőségét még egy olyan látszólag testidegen területen is mint a rádiózás.) De nem is erről szeretnék beszélni…

…hanem arról, hogy valóban milyen ereje van a szavaknak, a szóhasználatnak. Játsszunk egy játékot. Mindenki mondja ki magában ezt a szót: telefónia. Mi jut eszünkbe elsőként? A mobiltelefon, ami megváltoztatja mindennapjainkat, ami nélkül el se tudjuk képzelni az életünket? A nagyi bakelitből készült vezetékes telefonja, amin keresztül szinte valóságosan éreztük az almáspite illatát? Netalán egy irodai vagy egy nyilvános készülék? Egy biztos: valami nagyon megbízható dologról van szó, amely szinte mindig működik, ellátja funkcióját, nem készülünk arra, hogy nem üzemel. (Persze ez egy sötét utcában elhelyezett pénzbedobós telefon esetén ez elég veszélyes). Olyan ez mint amikor a Volvo-ról a fizikai biztonságra, a Mercedesről meg a megbízhatóságra asszociálunk.

Most mondjuk ki ezt a szót: videokonferencia. Mi jut eszünkbe? Egy a képernyőn megjelenő ablak, amiben vagy látunk valamit vagy nem? Egy olyan megoldás ahol még a hang sokszor recseg és szakadozik? Valami, amit csak úgy használunk, ha legalább egy vészmegoldás (pl. egy telefon) a kezünk ügyében van? Olyasmi, aminek a jó működésére nem számítunk igazán? Olyan mint egy – olyan autó (és itt nem írok tipust), amivel ha hosszabb és fontos útra indulunk, azért ellenőrizzük, hogy az Assistance száma megvan-e, a mobil (már megint a telefon) fel van-e töltve, mert hát bármi adódhat. Sajnos ma ez a helyzet, a legtöbb embernek ez jut eszébe a videokonferenciáról.

Pedig a világ megváltozott. A videokonferencia megoldások megbízhatósága nem marad le a telefonrendszerekétől, a jól megtervezett, kivitelezett és üzemeltetett rendszerekre nincs és nem is lehet panasz. A minőség állandó és kifogástalan, a rendelkezésreállás kiváló, ha ez egy ICT szolgáltatótól jön, akkor pedig hálózati problémák se nagyon merülnek fel.

Mégis ott van a szavak ereje. Másra és másra asszociálunk ha azt halljuk Mercedes, BMW, Fiat vagy Dacia, telefónia vagy videokonferencia de ezek sokszor csak sztereotípiák. A legmegbízhatóbb autók japánban készülnek, a Dacia az Renault, a Fiattal meg nekem soha semmi de semmi gondom nem volt. Ideje lenne túl lépni ezen és a megoldásokat magukat kellene nézni. Ha ehhez az kell, hogy a videokonferenciát ezentúl videótelefóniának hívjuk, hát legyen így…

Tagged

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.