De mi lesz Katarínkából?

Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor). Egyszer elkaptam egy rádióműsort, amiben történészek beszéltek arról, hogy jó lenne megpróbálni a környező országok népeivel egy közös történelemkönyvet írni. Ez az ötlet jutott eszembe, amikor a pozsonyi Kalligram szép borítójú új kötetét olvasni kezdtem.

A történet 1938-ban indul. Szeptember elsején három fiú napozik a lévai strandon: Jan cseh, Péter magyar, Gábriel szlovák és zsidó. Mind a hárman Máriába szerelmesek. Szerelmüknél csak a barátságuk erősebb: a szerelem, a lányért való vetélkedés nem elválasztja őket, hanem még erősebben összeköti.

Mindhárman másfajta életet választanak, az életük mégis közös, végzetesen egymásra vannak utalva. A könyv harminc éven át követi a sorsukat. Minden fejezet egy év története, egészen 1968-ig. Mozgalmas időszak ez: amikor a történet indul, Léva Csehszlovákiához tartozik, utána viszont visszacsatolják Magyarországhoz, majd a „független” Szlovákia városa lesz, végül ismét Csehszlovákiában köt ki. Lakosai úgy cserélnek országokat, hogy közben ki sem mozdulnak a városukból. Jönnek a németek, jönnek az oroszok, jön az egész Varsói Szerződés. Jönnek a politikusok, a pártvezérek, a miniszterek és miniszterelnökök.

A három fiút és a lányt újra és újra elsodorja egymástól a történelem és a politika, de ők valahogy mindig egymásra találnak. Jan élete a legkalandosabb.

Jan harcos fiú, robbanékony, vállalkozó szellemű, kitartó. A háború után megjárja Izraelt, harcol Ben-Gurion alatt, egy romániai tanulmányútról hazafelé tartva belesodródik az 56-os budapesti harcokba, végül Amerikában köt ki, ahol gazdag gyáros, a hadsereg ellátója lesz belőle.

Péter újságírónak áll, akit hol magába szippant, hol kiköp a politika. Simulékonyabb, alkalmazkodóbb Jannál, a politika szirénhangjának nem tud ellenállni, ezzel nyer és ezzel veszít.

Gábriel szelíd és élhetetlen, a pályája nehezen indul, munkaszolgálat, tüdőbaj, végül idegenforgalmi hivatalnok lesz belőle.

Mária nem tud közülük választani. Az 1968-as év történetét ő mondja el. A bevonulás után a fiúk Bécsbe szöknek, Mária búcsúzik tőlük. Pedig tudjuk, hogy vissza fognak jönni, nem tehetnek mást. Pár nap, esetleg néhány hét vagy hónap, és újra itt lesznek.

A harminc év története lendületes, színes, magával ragadó. A könyv a szó szoros értelmében letehetetlen. Nyelve egyszerű, egy ifjúsági regényére emlékeztet. Rankov mesterien szövi össze a magánéletek eseményeit a történelemmel és a politikával. Komoly, de néha kikacsint ránk egy-egy anekdota erejéig, amelyek a magyar olvasónak hol Örkényt, hol A tanút juttatják az eszébe. Rankov élvezettel mesél. Érzelmekkel teli, de nem érzelgős. A regény szinte eteti magát, megemészteni mégis nehéz. Kiszámítható, mégis mindig meglep. Mestermunka. talán egyszer ajánlott olvasmány lesz ahhoz a bizonyos történelemkönyvhöz.

És a jövő? A jövő azon múlik, mi lesz Katarínkából, Mária kislányából. Őt 1968-ban leginkább John, Paul, George és Ringo érdekli. De mi lesz vele később? Katarínka ma ötven felé járhat. Vajon miről mesél a gyerekeinek?  

 

Pavol Rankov - Szeptember elsején (vagy máskor)

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.