Nem örült neki

A friss Narancsban olvasom a hírt: a Columbia Egyetem tudósai bebizonyították, hogy „hajlamosak vagyunk jobban emlékezni a dolgokra, ha úgy gondoljuk, nem fogjuk a neten megtalálni.” Ez nekem nyelvtanilag kicsit sántít, de a lényeget érteni vélem: ami fent van a hálón, annak a megjegyzésével kevésbé strapáljuk magunkat.

Platón, ha élne szegény, biztosan örülne ennek a megállapításának. Azt mondaná: na ugye, én megmondtam! A nagy filozófus ugyanis nem örült az írásbeliség megjelenésének. Úgy gondolta, hogy akik élni fognak az írás tudományával, azoknak kellő gyakorlatoztatás hiányában elsorvad a memóriája.

Kétségtelen, hogy az írásbeliség előtt mindent meg kellett jegyezni, amiben egyebek mellett a közlendők versbe szedése segített; az írás tehát ebből a szempontból a művészetnek sem használt, mivel leszoktatta az embereket a verselésről és a verstanulásról.

Ma a világhálót vádolják azzal, hogy a rajta szörfölőket leszoktatja az elmélyült és lineáris gondolkodásról. Saját tapasztalataim alapján azt kell mondanom: ebben is lehet valami. Nem tudnék vitatkozni azzal az állítással, hogy a kommunikáció mindenkori technológiája hatással van az agyműködésünkre és a gondolkodásunkra. Miért ne lenne? Valószínű, hogy minden nagy innovációval elveszítünk ezt-azt, de remélhetőleg nyerünk is helyettük valamit. A kérdés az, hogy mit és hogyan.

 

Click to view full-sized image

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.