Kis generáció

„…Nem látjuk jeleit annak, hogy a telekommunikáció új és újabb eszközei olyan fontos szerepet játszanak fiataljaink életében, mint az a közvélekedésben tükröződik” – olvasom Szalai Erzsébet Koordinátákon kívül című, nemrég megjelent könyvében. Egy kutatási program záró tanulmányáról van szó, tulajdonképpen az alcímére figyeltem fel: Fiatal felnőttek a mai Magyarországon. „Fiatal felnőttek” alatt a 25-35 éves korosztályt kell érteni, vagyis pont azokat, akiket mostanában tanítani szoktam. Két tantárgy keretében találkozom velük, ami nem sok, de nem is kevés. Néha elgondolkodom, tulajdonképpen mit is tudok róluk, és amit tudni vélek, az vajon igaz-e. A tanulmányi eredményeiket persze látom, de vajon hogyan gondolkodnak magukról és a világról? Honnan jönnek, merre tartanak? Határozott terveik vannak vagy sodródnak? Ezeket már sokkal nehezebb kideríteni, az idő gyorsan szalad.

A könyvben három felnőtt korosztály jelenik meg markánsan. Az első a háború után születetteké, őket szokás „nagy generáció”-ként emlegetni. A „nagy” szó többértelmű, nekem mindenesetre az elnevezésről az azonos című film jut az eszembe. Szalai Erzsébet szerint markáns korosztályról, vagyis igazi generációról van szó, amelynek 1956 volt a közös nagy élménye, legfőbb értéke és célja a szabadság kivívása, legfontosabb történelmi teljesítménye pedig az – és itt most a könyv szavait használom –, hogy a létező közösségeket is erodáló individualizmusától vezéreltetve lebontotta szinte az összes korlátot a globális tőke totális térnyerése előtt. Vagyis a „nagy generáció” a küldetését a rendszerváltással, a liberális piacgazdaságra való áttéréssel töltötte be. Az utánuk következő korosztály, folytatja Szalai Erzsébet, vagyis a mai 35-50 évesek funkciója az, hogy stabilizálja az újkapitalizmus életviszonyait, vagyis befejezze a „nagy generáció” által megkezdett folyamatot. Ha minden igaz, most pont ennek vagyunk a tanúi.

A könyv által bemutatott 25-35 évesek ebben a szituációban jelennek meg fiatal felnőttekként. A „nagy közös élmény” hiányzik az életükből. Tulajdonképpen a rendszerváltás lehetne az, de azt inkább valamiféle komédiaként élték át, és feltehetően így is viszonyulnak hozzá. Az „újkapitalizmus” a maga sajátos viszonyaival számukra adva van, felnőttként tulajdonképpen beleszülettek. Milyen ez a korosztály tulajdonképpen? A könyv 130 válogatott mélyinterjú tapasztalatait foglalja össze, sokat idézve a magnóra vett beszélgetésekből.  Szalai Erzsébet szerint e korosztály nem állt össze igazi, sajátos karakterrel bíró generációvá. Bizonytalan világba születtek bele, bizonytalan világban élnek, ahhoz szocializálódnak. Állandó átmeneti állapotban vannak, nem tudhatják, hogy ahol éppen horgonyt vetettek (értsd: munkát, egzisztenciát kaptak) meddig lesz rájuk szükség. Cserélhető alkatrészekként élnek egy állandóan változó gépezetben. Keveset tudnak a múltjukról és még kevesebbet a jövőjükről.

Hivatásnak, identitásképződésnek kevés alapja van körükben. „…Az általunk vizsgált fiatal felnőttek többségének vagy gyenge, halvány, bizonytalan az identitása, vagy egyáltalán nem rendelkezik megfogalmazható identitással” – olvasom az összegző fejezetben. Az ilyen fiatal iránytű nélküli, kívülről irányított személyiséggé válik, könnyű prédává valamilyen karizmatikus vezető számára, aki valamilyen tájékozódási pontot, jövőképet, ellenségképet és hasonló dolgokat látszik adni. Jobbról és balról egyaránt megszólítható. A megkérdezett fiatalok többsége, írja Szalai Erzsébet, bár mozaikszerű, de határozott antikapitalista kritikával illeti a fennálló rendszert, valami „mást” szeretne, de nem tudja pontosan, hogy mit.

130, egyenként körülbelül kétórás mélyinterjú – e módszer hatékonyságán nyilván el lehet gondolkodni. Vajon hogyan viselkedik az, akit egy szociológus magnóval a kezében strukturált beszélgetésre hív? Arról beszél, hogy milyen valójában, vagy arról, hogy milyennek látja magát, esetleg arról, hogy milyennek szeretné látni vagy láttatni magát? A társadalomkutató szándéka szerint kívül szeretne maradni a képen, de a valóságban nyilván nem tud, egy csomó előregyártott kategóriával, fogalommal, előítélettel érkezik. Az eredmény mégis fontos és érdekes.

 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.