Híripar

Tegnap belekezdtem a The Economist július 9-i számának olvasásába. Egy mellékletet találtam benne – nagyon szeretem a lap mellékleteit, szép gyűjteményem van belőlük – az újságírás jövőjéről. Feltétlenül el fogom olvasni az egészet, de tegnap időhiány miatt csak a bevezető cikkig jutottam el.

A lap fő megállapítása nem meglepő: a modern technológia alaposan felforgatja a hírek világát. Ennek sokféle előny van, olvasom a cikkben, de van két aggasztó jelenség is: (1) az „accountability journalism” visszaszorulása (magyarul talán tényfeltáró újságírásnak nevezhetnénk, bár az „accountability” számonkérést is jelent, ami az újságírás tárgyára, de magára az újságíróra is értelmezhető; (2) az újságírás pártosodása, vagyis a semlegesség elvesztése, a pártok és más érdekcsoportok mögé való mögé való felsorakozás.

A lap szerint mindkét trend jól kitapintható, következményeiket egyelőre csak találgatni tudjuk.

Végezve a bevezető cikkel gyors önvizsgálatot végeztem: változnak an én hírfogyasztási szokásaim is? Kétségtelenül változnak. A nyomtatott sajtótól nem pártoltam el, és várhatóan nem is fogok: két napilapot és hat hetilapot olvasok rendszeresen, a folyóiratok közül az aktuális tartalmuk alapján válogatok. A híreket azonban általában az online médiából szedem: három hírportált látogatok naponta, és sokat alkalomszerűen, időnként, ha éppen szükség van rá vagy odavisz egy link.

A két trend közül itthon a másodikat érzem erősebbnek, az első, úgy látom, inkább következménye a másodiknak. A hazai lapok nagy részét ugyanazon a standon veszem, és látom, hogy a derék újságárus is egyre inkább politikai hovatartozás szerint szegmentálja a maga piacát, vagyis az újságolvasókat: egy helyre gyűjti össze az azonos irányultságú lapokat, „ha ezt megveszi, valószínűleg megveszi azt is” logikával.

A The Economist szerint – kisé nyersen fogalmaznak – a média azért pártosodik, mert most a pártosodásban szagol pénzt: a fogyasztók saját politikai nézeteiket szeretik visszahallani a médiumokból, komfortérzetüknek ez felel meg, ezért hajlandók fizetni.

Ebből viszont következik valami, amit én harmadik trendként érzékelek: az unalom. A pártosodott média egyszerűen unalmas, egyre unalmasabb lesz. Ha napközben felszedek valamilyen hírt (többnyire online forrásból), általában elég jól ki tudom találni, hogyan fogják azt tálalni különböző esti televíziós hírműsorokban és a másnapi újságokban. Az előbbieknél még azt is elég jól meg tudom jósolni, milyen korábbi felvételeket vágnak be mellé, sőt azt is, hol lesz a helyük az aznapi hírstruktúrában. Egyszerű algoritmusok működnek. A pártos média egyre jobban hasonlít a marketing csatornákhoz: ismételni, ismételni, ismételni, beégetni az üzenetet. Ezt értem, csak ez így nagyon unalmas, az unalom pedig a híripar talán legnagyobb ellensége.

“The transformation of the news business is unstoppable” – vonja le a végkövetkeztetést a The Economist. Minden bizonnyal igazuk van.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.