Miről is szól tulajdonképpen?

James Gleick The Information című könyvét olvasom, szakaszosan, meg-megállva. Először folyamatosan akartam olvasni, szépen fejezetről fejezetre haladva; az első oldalon kezdeni, és az utolsón befejezni. Idővel rájöttem, hogy ez így nem fog menni (tegnap odakint 38 fokot mértek), így most összevissza ugrálok benne, mindig azt a fejezetet olvasva el, amelyik éppen érdekel, amelyiknek a befogadására éppen alkalmasnak tartom magam.

Gleick arról ír, hogyan továbbítják, tárolják, rögzítik az emberek azt, amit tudnak vagy tudni vélnek, miként kommunikálnak egymással térben és időben, hogyan közölnek valamit távoli ismerőseikkel, hogyan csevegnek az őket megelőző és követő nemzedékekkel… Vagy mégsem, erről is ír, de másról is, nehéz megmondani, hogy tulajdonképpen miről, sőt, azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen mindenről, aminek köze van az információhoz… Mondjuk tulajdonképpen arról ír, hogyan ismeri fel az ember az információ természetét, az pedig miként éli a maga önálló életét, vagy önállónak látszó életét, mit tudom én.

Van valami, ami nem információ? Ha minden információ, akkor a könyv mindenről szól – persze azért nem kell megijedni, pár száz oldal az egész.

Az afrikai beszélő dobokról olvastam először; tény, hogy mindezidáig én is azt hittem, hogy a derék feketék ott a sötét dzsungelben tulajdonképpen morzéznak egymással, csak ez a morze nem az a morze, és most tessék, a könyvből megtudtam, hogy a dobok beszélnek, kihasználják a törzsi nyelvek bizonyos sajátosságait. Beszélnek, méghozzá redundánsan, pongyolán beszélnek, mivel mindent azért nem tudnak, ezért a félreértések elkerülése érdekében gondosan körül kell írniuk a beszélgetés tárgyát. Az eredmény: a dobok beszéde költőibb az emberekénél.

A dobok hangja után az írás, az írott szó következett a második fejezet tárgyaként, ennél viszont Gleick hirtelen filozófiai magasságokba emelkedett, miközben engem lent felejtett a földön, ezért kaptam magam és előrelapoztam a mémekhez, ami viszont kellemes, könnyen emészthető fejezetnek bizonyult. Megtudtam például, hogy a mém is egy mém, ami tulajdonképpen érthető. Most hátrafelé haladok, mint egy folyami rák; ha minden jól megy, nemsokára eljutok az entrópiáig, majd a Föld idegrendszeréig, de közben tettem egy kis kitérőt, és elolvastam egy erősen filozofikus szakaszt Turing képzeletbeli gépéről.

                                                                            

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.