Novellafüzér

Spiró György: Kémjelentés. Novellagyűjtemény, a címe, gondolom, többértelmű. Egyrészt ez az egyik írás címe – az elbeszélőt egy külföldi konferencián valaki kémkedéssel vádolja meg, valaki, akit nem is ismer, kiutasítják, haza kell utaznia. Másrészt az írások „hangulatjelentésekként” is felfoghatók, képet adnak a közállapotokról, ahogy a szerző látja őket. A novellák sokfélék, akadnak közöttük vidámak is (a rendelőintézeti jeleneten például nagyon jól szórakoztam, Spirónak remek humora van), többségük azonban sötét képet fest, visszatérő témájuk a megaláztatás, a kiszolgáltatottság, a bosszú, a bizalmatlanság, a közöny, a félelem, a bizonytalanság. Valószínűleg sok bennük a saját emlék, bár ezt nem tudhatom biztosan.

Az emlékek a háború utáni évekig nyúlnak vissza, hangulatok sajátos, van bennük egy csipetnyi nosztalgia is: üdülők, menzák, diákévek, utazások, kalandok… A családi vonatkozású írások furcsák, titokzatosak, nekem nehezen foghatók. Színházi írásokat is találtam, a két igazgató pitiáner „párbaja” telitalálat. Egyes novellák témája a Feleségverseny világát idézi fel. Az utolsó mondat néha az egész írás tartalmát és jelentését átértelmezi.

Már megszoktam, hogy Spiró általában nagyon jól ír, de a színvonal nem egyenletes, mintha sietne, nem érlelne meg mindent. Most is ezt éreztem, ahogy végighaladtam a novellafüzéren.   

 

2011. május 31.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.