Többdimenziós szervezet

Mi vállalható ma is belőle? Mit kellett volna másképpen megírni? Mit kellene hozzáírni? Ezekre a kérdésekre gondolok néha, ha saját korábbi írásaimmal találkozom.

Több mint tíz évvel ezelőtt, vagyis a múlt évezred legvégén írtam egy könyvet a divizionális szervezetekről. A Kossuth Kiadó gondozta, „Nyereségközpont, üzletág, divízió” volt a címe. A bevezetés után tíz fejezetre bontottam, amelyek mindegyike a decentralizált, stratégiai üzleti egységekből, profitcentrumokból álló vállalati szervezeti forma egy-egy részkérdésével foglalkozott: üzletágak elhatárolása, a központ feladatai, szinergia az üzletágak között, belső piac és elszámoló árak, szolgáltató központok, holdingos megoldások stb. Az utolsó fejezet a funkcionális rendszerről való átállás problémájával foglalkozott, a legutolsó pedig kitekintési kísérlet a jövőbe. Ebben a könyvben azzal is megpróbálkoztam, hogy bizonyos döntési helyzeteket „dramatizált” formában, vagyis elképzelt beszélgetésekkel tálaljak.

Szép, de mi vállalható ma ebből az egészből? Nos, a helyzet nem tűnik rossznak. Nemrég került a kezembe J. Strikwerda és J. W. Stoelhorst „The Emergence and Evolution of the Multidimensional Organization” című cikke a California Management Review 2009. évi nyári számában. Egy hollandiai szervezetkutatási program eredményeit tárgyalják benne.

A vállalatvezetőkkel készített interjúkból egyértelműen kiderül: a divizionális forma mit sem vesztett népszerűségéből, a szervezési elvek pedig nagyjából ugyanazok, mint amiket én is leírtam.

Mégsem lehet azt mondani, hogy az elmúlt tíz évben nem történt semmi. A cikk szerzői szerint némi elmozdulás figyelhető meg a „multidimenzionális” (multidimensional) szervezeti forma felé, ők legalábbis ezt olvassák ki a kutatási eredményekből. „Elmozdulás” alatt azt kell érteni, hogy egyes nagy cégek (pl. az IBM) többdimenziós (vagyis párhuzamosan többféle szempont alapján tagolt) szervezeti formával kísérleteznek, ami ugyanakkor nem mátrix, bár a „többdimenziós” jelzőre nyilván a mátrix jut az eszünkbe.

A kutatás szerint a mátrixos forma sokat vesztett korábbi fényéből: „Bármit, csak mátrixot nem!” – mondta számos vezető a kíváncsi kutatóknak. Mégis, ha a cikkben tárgyal multidimenzionális forma jellemzőt tanulmányozzuk, az az érzésünk támad, hogy az valamiféle átmenet a divizionális és a mátrixos formák között, afféle elmátrixosodott divizionális rendszer.

A változás alapja, ahogy a szerzők leírják, a cégszintű CRM rendszerek, és az egységes, közös adatbázissal dolgozó, sokféleképpen lekérdezhető (tehát „multidimenziós” felhasználásra alkalmas) vezetői információs rendszerek terjedése: ezek teszik lehetővé, hogy a vállalat többdimenziós volta ellenére ügyfélcentrikusan viselkedjen, a legfontosabb nyereségközpontok maguk az ügyfelek, az egyes ügyfélrelációk legyenek.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.