Idea man

Paul Allen emlékiratait olvasom. „Idea man” a címe, ami nyilván utalás a Microsoft korai éveiben betöltött szerepére. A szerepkörök aligha lehettek élesen elhatárolva egymástól, azonban a leírásból ítélve Gates elsősorban az üzleti gondolkodást és érdekeket képviselte, Ballmer volt Mr. Hatékonyság, Allen pedig a szakmai ész, a Mérnök, így, nagybetűvel.

Nemrég hagytam el azt a részt, amikor Charles Simonyit áthozzák a Xerox legendás PARC kutatóközpontjától. A PARC-nál tulajdonképpen minden készen volt, minden ott volt Simonyi asztalán: grafikus felület, egér, lézerprinter… A technika történetének egyik legtanulságosabb története ez: miért nem tudott semmit sem kezdeni szakmai  előnyével a Xerox, miért hagyta, hogy mások vigyék piacra a találmányait, mások csináljanak pénzt belőle és teremtsék meg gyakorlatilag az egész iparágat.

A könyvből kiderül, mit jelent jó időpontban lenni a megfelelő helyen, mit jelent a szerencse vállalkozási szempontból, de az is látható, milyen kemény munka kell a lehetőségek kihasználásához. Allen leírja, hogy Steve Jobs náluk egy évvel korábban járt a PARC-ban, és nyilván ő is ötletek tömkelegével tért haza.

Allen ellentmondásos és viharos viszonyban volt Gates-szel. Nehéz megmondani – valószínűleg – a memoár szerzője sem tudja, szándékosan szorította-e ki a vezér a cég vezetéséből. Gates több lépést személyes árulásnak minősíti, az általános ítélettel azonban óvatos. Nem tudjuk, mi történt volna, ha Gates nem ennyire agresszív, konfrontatív, ha több kompromisszumot köt, ha tágabb teret enged Allen mérnöki-tudósi gondolkodásának és hozzáállásának.

A Microsoft fantasztikus piaci sikere végső soron Gatest igazolja. A fejezeteket olvasva persze más kérdéseket is fel lehet tenni. Harminc év távlatából, a fejlemények ismeretében elég jól összeáll a technika és a piac fejlődésének logikája. Allen mai tudása birtokában írja meg a történetet. De vajon mit láttak ebből a logikából a hőskorban, amikor még csak egy-két tucat iskolából alig kikerült kamasz alkotta a céget? „A stratégia utólag megmagyarázott szerencse” – mondják néha, ez azonban csak részben illik a Microsoft-történetre. A szerencse nem lett volna elég. Ebben a korban tulajdonképpen mindenki szerencsés volt, sokak zsebében ott volt a marsallbot. Allen és Gates meg is tudták azt ragadni.

Mégis, az olvasónak minden pillanatban „mi lett volna, ha…” kérdések jutnak az eszébe. Mi lett volna, ha a Digital vezére másképp gondolkodik a személyi számítógépekről? Mi lett volna, ha abban az irodában, abban a pillanatban az IBM másképp dönt?  Ha a szerződés egyik kritikus pontját másképpen fogalmazzák meg? Mi lett volna, ha Simonyi mégis a Xerox-nál marad vagy nem a Microsoftba megy? Mi lett volna, a Steve Jobs nem ennyire különc, ha enged a filozófiájából?

Egy biztos: Allen könyve gondolatébresztő írás, remek esettanulmány.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*