Dilettánsok

Katona József Színház: Dilettánsok. Bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy Flaubertnek van egy ilyen befejezetlen műve. Minden bizonnyal nagyon nehéz lehetett játszható darabot csinálni belőle.

A két főhős valahogy pénzhez jut, abbahagyják a hivatalnokoskodást és vidékre költöznek, ahhol olvasással, filozofálással és mindenféle tudományos kísérletekkel múlatják az időt. Kicsit hülyék, de rendesek, mondja róluk valaki. Valóban rendesek: nyitottak, barátságosak, érdeklődők, jóindulatúak, még elveik is vannak. Értelmiségiek, akik az értelem világában érzik igazán jól magukat, onnan látogatnak ki a való világba, és oda is térnek vissza. Állandóan tanulnak, töprengenek, vitatkoznak, úgy igazából mégsem tudnak semmit: a kertjük kész szerencsétlenség, emberi kapcsolataik nem kevésbé, amibe beleártják magukat, abból általában baj lesz, de ez őket nem zavarja. A szellem világában vannak otthon, a valóság szépen elmegy mellettük vagy éppenséggel átgázol rajzuk.

A Katona előadása minden ízében rendkívül kidolgozott, minden részlet a helyén van, mindenki remek formában mutatkozik meg, nincs semmi szezonvégi lazítás. Maga a mű viszont igazából nem színpadra termett, ami érezhető is volt, valószínűleg a közönségnek is gondot okozott, hova tegye tulajdonképpen.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*