Két hadiló fara

A Római Birodalomban a kocsikat úgy méretezték, hogy az utakon pontosan illeszkedjenek a hadsereg által használt harci szekerek kereke vájta árkokba. Adva volt tehát a kerekek egymástól mért távolsága és ez által a tengelyek hosszúsága. Ezt a méretet nem a véletlen szülte: a harci szekerek elé két loval fogtak be, vagyis a tengely hosszát két masszív hadiló farának együttes szélessége határozta meg.

 

A rómaiak megjelentek Britanniában is, ahol a hadiutjaikat természetesen hasonlóképpen méretezték, és ez természetesen meghatározta a használható kocsik nagyságát is. Amikor évszázadok multán a britek vasúti pályákat kezdtek építeni, azokhoz is értelemszerűen ezt a méretet vették át, már csak azért is, mert a vasút lóvasútként indult, vagyis megint adva volt két ló farának szélessége. Az amerikai vasútépítők nagyrészt ugyanazokkal az emberekkel, szerszámokkal és mércékkel láttak munkához, mint korábban a britek, vagyis átvették az egykori római mértéket.

 

Most ugorjunk egy nagyot az időben, egészen az űrkorszakig. Az amerikai űrrepülőgépek hajtóműveit vasúton szállították az összeszerelés helyszínére. Mivel a pálya hidakon és alagutakon vezetett át, a hajtóművek méreteit a vasúti sínek távolságához kellett igazítani. Ha most végiggondoljuk a teljes összefüggésláncot, láthatjuk, hogy egy modern űrrepülőgép alapvető méretét végső soron két masszív római hadiló farának együttes szélessége határozta meg.

 

Ezt a történetet Kevin Kelly What Technology Wants című könyvében találtam. Kelly a technika fejlődéséről filozofál benne. Leginkább az a kérdés izgatja, hogy a technikai fejlődés milyen mértékben öntörvényű és determinált. Innovációkról, kutatási programokról, fejlesztési kérdésekről emberek döntenek, írja Kelly, de a döntési szabadságuk korlátozott. A technológia fejlődését, mint a példából láthatjuk, meghatározza saját múltja is: a ma fejlődési jelenségei a történelem során kialakult mértékekre, szabványokra, normákra, platformokra, infrastruktúrákra, megoldásokra épülnek.

 

Az emberi akarat és a múlt mellett van egy nagyon fontos harmadik tényező is: a technológia úgy viselkedik, mint egy nagy, öntörvényű és önszervező rendszer, aminek megvannak a maga tőlünk független fejlődési szabályosságai. A technológia megy a maga útján, a technológia „akar valamit”. A technológia így felfogott „akarata” a történeti tényezővel együtt egy szűk fejlődési pályát jelöl ki, amin belül megvan a döntési szabadságunk, de csak korlátozott mértékben.

What Technology Wants 

 

 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.