Kockázatok és mellékhatások

Mozi: Team building. Az alapötlet jó, várható volt, hogy valaki előbb-utóbb filmet csinál belőle. Egy nagy multi hazai leánycégénél tréninget tartanak, csapatépítő vagy vezetési tréninget, esetleg mindkettőt egyszerre, ezt nem lehet pontosan tudni, de nem is lényeges. Nyolc-kilenc ember – férfiak, nők vegyesen – labdázik, táncol, jellemez, önértékel, futkározik stb., ahogy egy külföldi tréning-guru és az ő hazai HR-es segédje diktálják. Ismert és kevésébé ismert csoportos helyzetgyakorlatok, videózva, visszajátszva, ahogy kell.

 

Látjuk, amit látunk, halljuk, amit hallunk, de közben persze fogalmunk sincs, mi játszódik le ténylegesen az emberek fejében. Nem tudjuk, a tényleges hatását tekintve mennyire idomítás és mennyiben nevelés ez, fogalmunk sincs, mik a tényleges kockázatok és mellékhatások, a kényszerű alkalmazkodás közben milyen tapasztalatok és velük milyen indulatok halmozódnak fel az emberekben.

 

Remek filmes helyzet, kár, hogy nincs rendesen kihasználva. Az ötödik perc után nagyjából előre látjuk, mire számíthatunk még. A forgatókönyv – mai magyar filmeknél ez már normálisnak tűnik – nincs rendesen megírva. A figurák elnagyoltak, sematikusak. A színészek sokkal többre lennének képesek, ha lenne szerepük. A tréning-guru lapos közhelyeket mondogat és még laposabb trükköket használ, de ennél semmi több. Segédje simulékony manipulátor, de nem tudunk meg többet róla. A tréning alanyainál felsejlik valami személyiségük mélyebb rétegeiből, de nincs módjuk a kibontakozásra. Az örök ellenálló inkább csak idétlenkedik. Barátja, a videós fiú sematikus alak, az örök elveszett tehetség, felszínesen felvázolva.

 

Valahogy színtelen, szagtalan az egész, pedig érezni rajta a jó szándékot. Újra neki kellene futni, ha filmnél ez egyáltalán lehetséges. (Ezért jó az íróknak: ők, ha szükségét érzik, megírják mégegyszer ugyanazt a témát.)

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.