Számvitel

Nemrég egy kedves kolleganőm megkért, hogy írjak ajánlást az új könyvéhez. Most fejezte be a kéziratot, szeretné az ajánlással együtt átadni a kiadónak. A könyv a vezetői számvitelről szól. Az ajánlás kapcsán beszélgettünk egy kicsit arról, mit is jelent ez a kifejezés. Nem mindenben értettünk egyet, ami nem meglepő, már csak azért sem, mert az ajánlás első változatát így kezdtem: „Válságban van a számvitel?”.

 

Jómagam nem vagyok számviteli szakember, viszont gyakran találkozom számviteli eljárásokkal, módszerekkel, kimutatásokkal, jelentésekkel, elemzésekkel. A számvitel megkerülhetetlen annak, aki gazdasági, vállalati, irányítási kérdésekkel foglalkozik.

 

De miről is beszélgettünk, pontosabban vitatkoztunk tulajdonképpen? A kézirat, mint mondtam, a vezetői számvitelről szól. Ez a számvitel egyik ága. Van neki egy másik is, amit pénzügyi számvitelnek hívnak. Vezetői – pénzügyi. Angolul: management – financial. Ez így elég zavaros megkülönböztetés, logikai, nyelvtani és fordítási szempontból egyaránt. A részletesebb magyarázatok valamivel világosabbak, de azokat is belengi valamilyen kellemes homály, bizonytalanság, ami, mint tudjuk, nagy rugalmasságot ad a szakma művelőinek.

 

A tankönyvek és lexikonok szerint a számvitel mindkét említett változata adatokat, információkat, elemzéseket, jelentéseket állít elő a vállalat állapotáról, vagyonáról, teljesítményéről, eredményességéről. Vannak azonban különbségek is közöttük.

 

A pénzügyi számvitel (a puszta nevéből ez nem látszik) elsősorban azokat szolgálja ki, akik kívül vannak a vállalaton: a tulajdonosokat, a hitelezőket, a kormány különböző hivatalait stb. A vezetői számvitel (ahogy a nevéből is látszik) viszont alapvetően a vállalaton belül tevékenykedő vezetők számára dolgozik, az ő döntéseiket támogatja.

 

A pénzügyi számvitel által produkált információkat nyilvánosságra hozzák, a vezetői számvitel eredményei viszont „bizalmasak”, nem a külső közönségre tartoznak.

 

A definíciók általában azt is jelzik, hogy a vezetői számvitelt jobban érdekli a jövő a múltnál (dönteni nem a múltról szoktunk, a politika ebből a szempontból kivétel), és azt is megemlítik, hogy a pénzügyi számvitellel foglalkozók kezét erősen kötik a vonatkozó hivatalos előírások, a vezetői számvitel viszont szabad, mint a madár: a lényeg az, hogy a munkának haszna legyen a vezetés szempontjából.

 

Az elnevezéseken és a megkülönböztetés logikáján sokat lehet vitatkozni. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a két ág művelői és hívei között némi háborúskodás is van, már csak azért is, mert személyi és szervezeti érdekek is tapadnak hozzájuk; itt van például az a kérdés, hogy egy számviteli tanszék legyen-e az egyetemen vagy kettő (ne adj’ isten még több, különböző álneveken, vadházasságban egyéb területekkel), de ilyen szempontból beszélhetünk vállalati funkciókról és osztályokról is.

 

A magam részéről úgy gondolom, hogy a két ág megkülönböztetésének és elválasztásának egyre kevesebb értelme van. Egy részvényesnek vagy egy kormányhivatalnak a tartalom és a mélység tekintetében nyilván megvannak a maga speciális információs igényei, és az egységes értelmezés érdekében szabályokra és előírásokra is szükség van. Mégis, ha a vezetői számvitelt határozottan elválasztjuk a pénzügyitől, akkor ez tulajdonképpen annak a bevallása, hogy az utóbbi produktumai alapján vezetni nem lehet: megcsináljuk, mert muszáj, de használni nem használjuk, amikor vezetünk, a magunk külön kimutatásait, elemzéseit vesszük elő. Ilyenek vagyunk a külvilágnak, és ezzel szemben ilyenek vagyunk magunknak; a két kép ugyanarról a vállalatról készül, mégis mást mutatnak, pedig tulajdonképpen mindenki ugyanarra kíváncsi: mekkora a vagyon, kié a vagyon, nőtt-e a vagyon, mennyi pénz van a kasszában, eredményes volt-e a gazdálkodás, mire ment el a pénz, mi mennyi hasznot hozott, stb.

 

Úgy gondolom és tapasztalom, hogy a jövőben a két ág (pénzügyi, vezetői) közeledni fog egymáshoz, konvergálnak, integrálódnak, akár össze is olvadhatnak. E trend mögött elsősorban az integrált információs rendszerek fejlődése áll. Ezek gazdag és egységes képet ígérnek a vállalatról, a korábbi siló- vagy szigetrendszerek összeolvadását. (Tapasztalataim szerint a vállalatoknál nem két – pénzügyi és vezetői – számvitel volt és van, hanem ennél több: számtalanszor láttam, hogy szinte minden részlegnek megvannak a maga külön kimutatásai, kockás füzetei vagy számítógépes táblái, amelyekből csak annyit mutatnak meg másoknak, amennyit éppen akarnak. „Az, hogy tulajdonképpen mi mennyibe kerül, az üzemvezető legféltettebb titka” – mondta nekem egyszer egy tapasztalt vállalati szakember).

 

Az integráció, az összeolvadás technikai, szervezeti és emberi okok miatt nem megy simán, de a trend látható, tapintható. Egységes, integrált, valós idejű kép lesz a vállalatról, amit különböző oldalakról, különböző célokból, különböző mélységet és részletezettséget elvárva, különböző kiegészítéseket igényelve lehet szemlélni. A pénzügyi és a vezetői számvitel szétválása a szigetrendszerek világának egyfajta tükörképe. A jövő nem a szigeteké.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*