Álom

Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek. Eredeti címe Traumnovelle, vagyis Álomnovella. Kubrick filmje tetszett, tulajdonképpen ezért vettem meg, és most, elolvasva az eredetit, óvatosan megkockáztatom a kijelentést: a film jobb volt.

Álomnovella, amiben hol ébren vannak, hol álmodnak, ha ébren vannak, akkor álmokat mesélnek, de hogy mikor vannak ébren és mikor álmodnak, nem lehet pontosan tudni. Egy házaspárról van szó, az orvos Fridolinról (erre a névre az én álmaimban egy könyv címlapja dereng fel: Fridolin, a pimasz borz) és Albertine-ről. Az előbbi furcsa kalandokat él át, amelyek fölöttébb erotikusak, ámde a vágyak nem teljesülnek be bennük. Az utóbbi az álmairól mesél, de az sem kizárt, hogy Fridolin is csak álmodja a különös éjszakán történteket, vagy nem is álmodja őket, hanem inkább vágyakozik rájuk.

Lehet, hogy az álom valóságosabb a valóságnál? Lehet, hogy valóságból és álmokból vagyunk összegyúrva? Lehet, hogy csak álmodjuk önmagunkat? Lehet, hogy az álmaink mutatják meg, kik vagyunk igazából? Lehet. De ez az egész most valahogy nem tűnik érdekesnek. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.