Nosztalgia

2001 tavaszán munkahelyet készültem váltani. Azt már tudtam, hogy az előzőről eljövök, de azt még nem, hová megyek.

Egy este megcsörrent a telefon, Szlankó János hívott.  „ Szervusz” – mondta. „Hogy vagy? Hallom, hogy váltasz. Gyere ide hozzánk a KFKI-ba!” Egy ilyen kifinomultan előadott, sokféle érvet felsorakoztató csábításnak nem lehet ellenállni. „Jó” – mondtam hasonló bőbeszédűséggel, és letettük a kagylót.

Pár nap múlva összecsomagoltam a régi munkahelyemen és másnap beléptem a KFKI-ba. Jánossal csak napokkal később találkoztam. „Foglald el magad” – mondta. „Csinálj érdekes dolgokat, olyanokat, amik érdekelnek téged is, minket is! Néha majd kérdezek tőled valamit. Arra figyelj, hogy ha írsz nekem valamilyen javaslatot, az ne legyen több két oldalnál.”

Sok beszédre egyébként tényleg nem volt szükség. Találkoztunk már korábban is. Két évig tanítottam egy csak KFKI-sokból álló MBA-s csoportot, és a Hegyen is jártam Jánosnál, egy stratégiai megbeszélésre hívott meg; én akkor divizionális rendszerekkel foglalkoztam, ők pedig ilyenben dolgoztak, éppen azt csiszolták, finomították. Úgy rémlik, valamilyen furcsa, barakkszerű épületben volt a megbeszélés.

Érdekes dolgokat egyébként nem volt nehéz találni. A 2000. évben bekövetkezett a szép emlékű dotcom válság, vagyis kipukkant az internetes lufi, befagyott a piac, összeomlottak a tőzsdei árfolyamok, volt olyan vezető világcég, amelyik egyik negyedévről a másikra a bevétele negyven százalékát veszítette el. A magyar IT piac ezt nem érezte meg azonnal, vitte a lendület, ahogy vitte a mindaddig gyorsan növekvő KFKI-t is. 2001 közepén azonban már érezni lehetett, hogy nálunk is bekövetkezik a fordulat.  Az eladók piacát a vevők piaca váltotta fel.

A levegőben egy sor trend nyomását lehetett érezni: technológiák konvergenciája, a pénzügyi szempontok előtérbe kerülése a vevői oldalon, távol-keleti konkurencia, zsugorodó nyereséghányadok, elmozdulás a szolgáltatások felé… Látható volt, hogy a régi nagyok is tekerik a kormánykereket. A KFKI, hogy szakszerűen fejezzem ki magamat, új, fenntartható növekedési pályát kezdett keresni, ami egy sor szervezeti és személyi kérdést is felvetett.

Izgalmas volt a külvilág, és volt mit csinálni házon belül is. Hol én kérdeztem, hol tőlem kérdeztek valamit. János néha bejött a szobánkba, bedobott valamilyen problémát, meghallgatta a véleményünket. Érdekes volt figyelni, hogyan kombinálja a határozott irányítást a szabadjára engedett, organikus fejlődéssel, öntevékeny, alulról, oldalról, mindenféle irányokból érkező kezdeményezésekkel.  Versengő környezet volt, sajátos korrekciós mechanizmusokkal.

Életem egyik legtermékenyebb időszaka volt ez a néhány év a KFKI-ban. Hogy mást ne mondjak, megjelent vagy harminc cikkem, részt vettem nem tudom hány konferencián, megírtam másfél könyvet, három egyetemen tartottam kurzusokat. Mikor eljöttem, több lemeznyi anyagot archiváltam a gépemről és hoztam el magammal, vittem át később az oktatásba, újabb könyvekbe és cikkekbe. Ez 2005-ben történt, amikor ők is, én is új pályát választottunk magunknak.

Persze ma is gyakran összefutunk a régi ismerősökkel. Jánossal is találkozni fogunk pár nap múlva: azt mondta, kérdezni akar valamit.            

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*