Korall

Steven Johnson: Where good ideas come from. Tényleg, honnan jönnek a jó ötletek? Hogyan születnek a zseniális felfedezések, a nagy innovációk? Mi kell ahhoz, hogy egy közösség, egy munkahely, egy város, egy szakma innovatív legyen, ontsa magából az újdonságokat?

Steven Johnson szerint a válaszhoz a természetből kell kiindulni.  A természet bizonyos helyeken rendkívül innovatív tud lenni. Darwin is ezt tapasztalta, amikor ellátogatott az Indiai Óceán korallzátonyaira, ahol fantasztikusan gazdag élővilágot talált. Azt látta, hogy a természet szinte árasztja magából az eleven élet különböző formáit, alakzatait. De vajon miért, miért pont ott, és mit lehet ebből tanulni? Mi köze van a természet jelenségeinek a kutatáshoz, a fejlesztéshez, a modern innovációhoz? A korallzátony virágállatainak a tudósokhoz és a vállalkozókhoz?  

A könyv azt állítja, hogy sok köze van. Az innovativitás bizonyos mintákhoz, mintázatokhoz kapcsolódik. Ezek olyanok, mint a fraktálok: felnagyítva vagy lekicsinyítve ugyanúgy néznek ki, ugyanaz a minta jelenik meg különböző skálafokozatokon. 

Induljunk ki a biológiai világból, és haladjunk lefelé: globális evolúció, élőlények ökoszisztémái, egyedi élőlények, agy, sejtek. Utána lépjünk át az emberi társadalomba és gazdaságba, haladjunk felfelé: ötletek, munkahelyek, szervezetek, települések, nagy információs hálózatok. A szintek változnak, de az innovációt serkentő mintázatok – állítja Johnson – nagyon hasonlítanak egymásra. A korallzátony-metafora például a világháló szintjén is működik.  

A természet a maga szintjein ugyanúgy innovatív, mint az emberi világ a magáéin. Figyeld meg, mi teszi különlegesen innovatívvá a természetet bizonyos helyeken, aztán keresd meg vagy hozd létre ugyanezt a mintát a saját gondolkodásodba, a munkahelyeden vagy akár valamilyen magasabb szervezeti szinten.

Johnson hét ilyen mintát azonosít, ide-oda mozogva a biológiai és a társadalmi-gazdasági példák között, hol magasabbra, hol alacsonyabbra szállva az említett szintek között. A mintákban egy általános irányt is felfedez: korunk, különböző okok miatt egyre inkább a nem piaci jellegű, nyitott, hálózatos innovációknak kedvez. Rengeteg példát sorol fel ebben a kategóriában: Braille-írás, periódusos rendszer, vákuumpumpa, aszpirin, EKG, számítógép, radar, újszülött-inkubátor, GPS, atomreaktor stb. A világ adottságai következtében ma ugyanannak a mintának kedvez, mint amit Darwin korallzátonya mutat: az a leginnovatívabb, ami nyitott és hálózatos. 

Johnson végső mondanivalót a könyv legutolsó bekezdésében néhány praktikus személyes tanács formájában foglalja össze: sétálj sokat, ápold az ötleteidet, légy mindig kész véletlenszerű kapcsolatokra, ne félj hibázni, áldozz változatos hobbiknak, járj sokat kávéházba és érdekes, színes emberek társaságába, engedj a linkek csábításának, hagyd, hogy mások használják az ötleteidet, vedd kölcsön, hasznosítsd, fejleszd mások gondolatait! Ha bezárkózol, kulcsra zárod a laboratórium ajtaját, elbújsz az elefántcsonttoronyban, falakat emelsz, rosszul jársz.

Ez egyszerűnek tűnik, de persze nem az, pláne ha átgondoljuk, hogyan értelmezhetők ezek a tanácsok a fentebb említett szinteken.

     

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*