Illem és erkölcs

Tegnap reggel elmentem az Akadémiára az ITBusiness szokásos hóeleji klubrendezvényére. A belváros felől érkeztem gyalog, nagyjából ugyanazon az útvonalon, mint a Lánchídon eltűnt diáklány. Emlékszem a híradókból, hogy az utcai kamerák szinte minden lépését követték és rögzítették. Minden bizonnyal így történt ez most velem is. Egy kamerát se láttam, nem is kerestem őket, de nincs kétségem afelől, hogy ott vagyok a digitális tárolókon, remélem, csak addig, amíg ez törvényesen megengedett. Remélem.

A rendezvényen két bevezető előadás meghallgatása után az e-etikettel foglalkoztunk, például azzal, illendő-e SMS-ben vagy a Facebookon boldog névnapot kívánni szeretteinknek, szabad-e szerencsétlen beosztottjainkat éjjeli e-mailekkel bombázni, hogy reggel, amikor bekapcsolják a gépüket, kapásból el legyen rontva a napjuk.

A vita az illemszabályok felől az etikai kérdések felé haladt, és hamar kiderült, hogy egymástól nehezen elhatárolható területekről van szó. Tegyük hozzá rögtön: izgalmas területekről, amelyeken egy sor nehezen megválaszolható kérdés merül fel. Merő jóindulatból felteszek egy régi fényképet a hálóra, amiből kiderül, hogy egyik osztálytársunk akkor éppen kivel járt – vajon megsértettem valamilyen illemszabályt? Ne adj’ isten erkölcstelen dolgot cselekedtem?

Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a társadalmi normák, az illemszabályok, az erkölcsi elvárások és normák változnak, és ez a jelenség összefüggésben áll a technológiai fejlődéssel. A modern kommunikációs eszközök hosszú távon szépen magukhoz idomítják az előbbieket. Fontos kutatási feladat ezeknek a változásoknak a nyomon követése, értelmezése és magyarázata. Másolás, lopás, megosztás, névtelenség – ezekhez a dolgokhoz másképp viszonyulunk ma, mint mondjuk tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt.

Csak egy példa: régebben névtelen levelet írni (bár nagyon sokan megtették) erkölcstelen dolog volt, ma a névtelen véleménnyilvánítás, hozzászólás, a névtelen „feljelentés”, “megfigyelés” (ki mit csinált, mit vásárolt, kivel beszélt, hogy viselkedett, mit mondott stb.) valóságos tömegsportnak számít, amit legfeljebb kevesen kifogásolnak.

A puszta jelenség mellett talán még érdekesebb, hogy nehéz megmondani, mi a jó és mi a rossz. A megosztás és a másolás például ellenérzéseket kelthet és kelt is, de ugyanakkor valóságos melegágya az innovációnak. Azok a bizonyos kamerák “megfigyelnek” engem, de (remélem) a védelmemet is szolgálják. Hol a határ? Mit mutat az előnyök és a hátrányok mérlege? Fogas kérdés.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.