Kavics

Lovas Ildikó: A kis kavics. Különös könyv, az a fajta, amit így teszünk le a végén: érdekes volt, bár most, az utolsó lap után sem tudom, mit is olvastam tulajdonképpen.

Ketten mondják magukról benne, hogy kis kavicsok egy gépezetben: Léni, a könyv tulajdonképpeni mesélője, és Leni, pontosabban Leni Riefenstahl, akinek a keresztnevét viseli, és aki, mint tudjuk, Hitler kedvenc propagandafilmese volt. (Ha belenézünk a YouTube-on néhány filmjébe, megállapíthatjuk, mennyire tartós hatást gyakorolt a filmes politikai propagandára: lobogó zászlók a háttérben, a Vezér kiemelése alulról történő fényképezéssel, stb. – ezeket vagy ő találta ki, vagy ő alkalmazta profi módon.) Lénit különös viszony fűzi Lenihez, akinek a története párhuzamosan fut az övével.

Leni a Bácskában él, történelmet tanít egy iskolában, Denys Finch Hattonról álmodik (őt Robert Redford játszotta abban a bizonyos Afrika-filmben), miközben a szőrös kező földrajztanár udvarol neki. Az iskola padlásán egy összeaszalódott hullát találnak, Leni pedig nyomozni kezd, vagy azt képzeli, hogy nyomoz, könyvtárba jár, régi újságokat olvas, ahol egy másik titokzatos halálesettel találkozik. Közben éli a maga életét, amiben hol előre, hol hátra mozgunk. Családja van, egy város jellegzetes figuráival érintkezik. Negyvenes éveiben jár, tartós kapcsolat nélkül, az anyja nyakán maradva. A levegőben még ott a legutóbbi balkáni háború emléke.

Ez a sokféle szál különös szövetté rendeződve kanyarog a könyvben, az olvasóra bízva, mit lát meg az egészben, mit rak össze magában.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*