Ki találta fel?

Ki találta fel a számítógépet? Pontosítsuk a kérdést: kinek van papírja róla? Jane Smiley nemrég megjelent könyvéből megtudtam: John Atanasoff bolgár származású amerikai egyetemi oktatónak.

Egy hosszú szabadalmi per végére pontot tevő bírósági döntés kimondja: „Between 1937 and 1942, Atanasoff, then a professor of physics and mathematics at Iowa State College, Ames, Iowa, developed and built and automatic electronic digital computer for solving large systems of simultaneous linear equations.” Nem Stanford, nem MIT: Iowa. Nem volt könnyű per, amit néhány adat is bizonyít: 135 napig tartott, sok tucat tanú vallomását vették figyelembe, a per egyik szereplője, a Honeywell cég 25.686 bizonyítási tételt vétetett jegyzőkönyvbe, a per dokumentációja 20.667 oldalt tesz ki.

A döntés amúgy nem keltett különösebb érdeklődést, a közvélemény figyelme a Watergate-ügyre irányult. Atanasoffnak egészen 1990-ig kellett várnia arra, hogy bejusson a Fehér Házba, ahol aztán érmet vett át Bush elnöktől „for his invention of the electronic digital computer”. A nyolcvanas években háromszor jelölték Nobel-díjra, de egyszer sem kapta meg, állítólag azért, mert a számítógéppel kapcsolatos eredményeit nem publikálta megfelelően referált lapokban. (Valószínűleg az MTA-nál sem lett volna semmi esélye e miatt.)

Ilyen az élet. Jól döntött a bíróság? Dönthetett volna másképpen is? Atanasoff minden jel szerint tényleg épített egy működő számítógépet, amit aztán – mivel sem ő, sem a kissé álmos és lassú egyeteme nem védte le tisztességesen ­– mások lekoppintottak. De tényleg ő találta fel a számítógépet? A könyvből az derül ki, hogy erre nem könnyű válaszolni, sőt, talán nincs is értelme a kérdésnek.

A történet párhuzamos szálakon fut: dolgozik Atanasoff, dolgozik Turing, dolgozik a német Zuse, aki amúgy elképesztő teljesítményt produkált, hiszen háborús körülmények között, gyakorlatilag egyedül, állami háttér nélkül, otthon, az utcán guberálva alkatrészek után, a lakásából rendszeresen kibombázva jutott egészen messzire. (Hitler állítólag úgy nyilatkozott, hogy nincs szüksége számítógépre, elég neki a katonái bátorsága.) Dolgoznak mások is. Hogyan születtek az ötletek, ki másolt kiről, ki volt a bibe és ki volt a porzó, ki járt éppen előbbre – kideríthetetlen.

A könyvben Neumann János sokszor emlegetett, rejtélyes szereplő: „…von Neumann was not the man to invent the computer, but he was the man to understand its history and its potential” – olvasom róla, „…the man at the center of everything… the most problematic character”. Őt nyilvánvalóan egész más dolgok motiválták, mint a tipikus bogaras tudós Atanasoffot, más lehetőségei voltak, és más erők álltak mögötte.

A világháború óriási lendületet adott a számítógépes fejlesztéseknek, de egyben a sok titok miatt ködöt is vont köréjük, amit máig nem sikerült eloszlatni. Amúgy az egész „feltalálási” történet nagyon érdekes és tanulságos, Smiley könyve kifejezetten olvasmányos. Krimiszerű fordulatok is vannak benne, hiszen máig nem tudjuk pontosan, tényleg öngyilkos lett-e Turing, és miért halt meg nagyon furcsa körülmények között Clifford Berry, Atanasoff kiváló és remek memóriával bíró személyes munkatársa.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.