Tudásközpont

Látogatás az új pécsi Tudásközpontban. Megnéztük a Kaptárat, ami szerintem is inkább kas, kívülről pedig búboskemencére emlékeztet, de a neve teljesen mindegy, az építmény nekem tetszik, belülről is, kívülről is. A könyvtár szintjei körülölelik, az embernek tényleg az az érzése, hogy egy nagy kemence mellett ül.

Az összevont könyvállomány impozáns, híve vagyok a szabadpolcos rendszernek, egyetemista koromban nem kedveltem a katalógusban való keresgélést, a rendszer lassúságát, a sok sikertelen próbálkozást. Különben is, a szabad böngészés jót tesz a kreativitásnak.

A Tudásközpont külső borításáról két nagy üvegtábla valóban leesett, nagy lyukak tátonganak a helyükön, az egyik szinten pedig le van zárva a vizes blokk, de remélem, a szerencsétlenségek sora ezzel véget ér, rövidesen mindent rendbe hoznak.

Ha a hagyományos könyvtáraknak van jövője, azt valószínűleg ilyen irányban kell keresni. Nemrég olvastam egy cikket erről a kérdésről valamelyik angol magazinban, egy könyvtártervező építészt kérdeztek meg, ő is nagy, világos terekben, a Gutenberg- és az internetes galaxis kombinálásában, a tudomány, az oktatás, a kultúra és a szórakoztatás vegyítésében, családi programokban gondolkodik. Hajrá emberek, nem kell feladni, Gutenberg forever!

Megnéztük a Nyolcak kiállítását is. Három egykori tárlat anyaga, három szinten, lenyűgöző gazdagságban. A fogadtatás egykor vegyes volt (jó ötlet volt kiállítanai a Fidibusz címlapját és egy-két korabeli karikatúrát), a fejekben valószínűleg most is az. (Az enyémben is.) Érdekes befejezés egy folyosó végén a Tanácsköztársaságban vállalt szerepekkel. A „hiányzó képek kiállítása” nagyon jó ötlet.

        

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.