Zuckerberg

A Time magazin Mark Zuckerberget választotta az év emberének, és ebből az alkalomból hosszú cikket is írtak róla a karácsonyi számban.  A számok valóban lenyűgözőek: a Facebook felhasználóinak száma elérte a 600 milliót, és ezek a felhasználók naponta átlagosan egymilliárd új dolgot (szöveget, képet stb.) publikálnak e közösségi háló oldalain.

Amúgy a magazin sikerlistáján a harmadik helyet Julian Assange, a WikiLeaks vezéralakja foglalja el (a második hely a Tea Party mozgalomé). A lap szerint Assange mindenütt vélt vagy valós ellenségeket lát a világban, míg Zuckerberg szerint a világ potenciális barátokkal van tele. Barát az, akit a Facebookon annak nyilvánítunk. Valaki vagy barát vagy nem barát – középút, átmenet nincs.

Én mindenesetre útnak eredtem és elmentem a Toldi moziba megnézni a Közösségi háló című filmet, ami tudvalevőleg Zuckerbergről és a Facebookról szól. Nem mondanám nagy filmnek, de kellemes csalódást okozott, mert valami csöpögősebbet vártam lapos tanulságokkal, de nem volt se csöpögős, se lapos. Azt persze nem tudom pontosan megmondani, mi igaz belőle és mi nem – a Time cikke szerint Zuckerberg állítólag jól szórakozott rajta.

Ha valaki megnézi, nem árt, ha előtte tájékozódik kissé a közösségi hálók világáról, mert a filmben rengeteg rövid, ámde fontos utalás hangzik el a mezőny különböző tagjaira vonatkozóan – ha ezeket nem értjük, néha csak kapkodjuk a fejünket. Némi internetes ismeret sem árt, bár a film természetesen nem a technikai, hanem az emberi vonatkozásokat kutatja.

Az elején Zuckerberget kikosarazza egy szép és kedves lány, mert a fiú nagyobb érdeklődést mutat bizonyos harvardos társasági körök iránt, mint iránta. Lehet, hogy így van, lehet hogy nincs – ez már értelmezés kérdése. A film szerencsére nem sugall semmilyen túlzottan leegyszerűsített megoldást, nem állítja például, hogy Zuckerberg tulajdonképpen szerelmi vagy társasági kudarcait kompenzálná a Facebookkal. A Filmbeli Zuckerberg talányos, összetett jellem. Biztos vannak lelki defektjei, de nem tűnik úgy, hogy ezek uralkodnának rajta. Biztos nagyon tehetséges és ügyes, de a sikeren mintha maga is meglepődne. Nem úgy viselkedik, mint akinek valamilyen fantasztikus víziója van (a Time cikke szerint van neki, de nem árulják el, hogy pontosan micsoda), de kétségtelen, hogy ügyesen ragadja meg a kínálkozó lehetőségeket, miközben úgy tűnik, hogy nincsenek erkölcsi gátlásai, de aztán kiderül, hogy mégis. Gyorsan vág az esze, de érzelmei is vannak, a jelek szerint egészen normálisak.

A film elején ő a főszereplő, de aztán valahogy elcsendesedik, egyre kevesebbet beszél és egyre többet gondolkodik, mások kerülnek a cselekmény fősodrába. A töprengő, maga elé meredő Zuckerbergben van valami a boszorkányokat elszabadító varázslóinasból. A teremtett világ uralkodni kezd a teremtőjén. A záró jelenet, amikor Zuckerberg saját hálózatán rákeres a szimpatikus gyakornoklányra, meghívót küld neki, majd újra és újra frissít, hogy lássa a választ (ami nem érkezik meg), kifejezetten jó.

A film azt sugallja, hogy két közösségi háló van: az egyik a Facebook, a másik pedig amiben Zuckerberg valóban benne él. A kettő látványosan nem ugyanaz. Az igazi emberi viszonyok nincsenek fent a hálón. Az igazi emberi viszonyok nem írhatók le a „friend” és a „like” szavakkal. Az igazi emberi viszonyok bonyolultak, összetettek, sokrétűek, árnyaltak, ellentmondásosak. A film azért jó, mert ezt igazolja. Esettanulmánynak is jó persze, nagyon sokat elmond az internetes üzletek világáról.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.