Nyílt innováció

Délelőtt kimentem Budaörsre a Közép-magyarországi Innovációs Központ Nyílt Innovációs Konferenciájára. Rövid volt és kevesen voltunk, ennek ellenére nem bántam meg, érdekes dolgokat hallottam.

Az gyorsan kiderült, hogy a nyílt innováció fogalmi tisztázásra szorul, vagyis mindenki számára mást jelent, hol csak kicsit, hol nagyon. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a „nyitottság” többféle dimenzióval írható le. Lássunk néhány példát:

(1) Mennyire kollektív innovációs tevékenységről van szó, vagyis hány intézmény és/vagy ember vesz benne részt, hány független szereplő van? Minél többen vannak, annál nyitottabb az innováció.

(2) Ki birtokolja az innováció eredményét? Ha az egyvalaki vagy egy szűkebb kör birtokába kerül, az innováció zárt, ha bárki szabadon hozzáférhet (nincs szabadalom, szerzői jog), akkor nyitott.

(3) Techology-push vagy market-pull innovációról van-e szó, vagyis milyen az együttműködés a fejlesztők és a felhasználók között? Ha a fejlesztők világtól elzárt laboratóriumban, fejlesztői elefántcsonttoronyban tevékenykednek, az innováció zárt, ha gyakran találkoznak a felhasználókkal, kikérik a véleményüket, bevonják őket a munkába, az innováció nyílt.

Számomra alapvetően a második megoldás jelenti a nyitottságot, vagyis a Linux nekem azért nyitott, mert a szoftver szabad forráskódú, a Windows fejlesztése viszont nekem akkor sem nyílt innováció, ha a Microsoft fejlesztői minden idejüket a felhasználókkal töltik. Nekem önmagában az sem nyílt innováció, ha megbízásos alapon sok alvállalkozót foglalkoztatnak, sőt, az alvállalkozóknak is vannak alvállalkozói.

A konferencián megjelentek többsége inkább a harmadik változat mellett tette le a voksát, bár ebben nem vagyok teljesen biztos, kevés idő volt a fogalmi tisztázásra.

Ha elméleti közgazdaságtani irányból kellene közelíteni, három modell versenyéből indulnék ki: (1) hiererchia: innováció egy adott szervezeten belül; (2) piac: innováció alvállalkozókkkal, megbízásos partnerekkel; (3) önkéntes, nem vagy nem közvetlenül profitcélú együttműködés: közösségi innováció, innováció kedvtelésből, jóindulatból, szórakozásból stb.

A gyakorlatban mindháromra van példa. Az utóbbi kettő nyilván nyitottabb az elsőnél, a harmadik akár teljesen nyitott is lehet: az csatlakozik, aki akar, az eredményeket bárki használhatja. De vajon melyik modell a versenyképesebb? Valószínűleg úgy általában egyik se, a kérdést mindig adott helyzetekre, körülményekre, konkrét feladatokra kell vonatkoztatni. Hogy mást ne mondjak, a nyitott forráskódú szofverek mozgalma nagyon szép ereményeket tud felmutatni, az Apple innovációi viszont (az én nézőpontomból) zártak, de legalább ennyire sikeresek. Melyiket szorgalmazza, támogassa az állam vagy éppenséggel az EU? Melyik használ pl. a kisvállalkozások fejlesztésének? Egyáltalán kell-e valamelyiket támogatnia, és ha igen, hogyan? A konferencián több nyílt innovációs EU-s programot is bemutattak, vagyis volt pályázat és valószínűleg lesz is pályázat. A dolog értelméről és eredményeiről élénk, ámde lezáratlan vita folyt.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.