Siebel a pulpituson

Pár napja megkérdezte tőlem valaki, szoktak-e a nagy információtechnológiai cégek könyveket publikálni saját magukról. Szoktak, válaszoltam, bár nyilván nem mindegyikük. Egyesek maguk írnak – esetleg némi „ghost writer” segítséggel –, mások inkább másra bízzák ezt a feladatot, vagy – szabad országokban – egyszerűen elviselik, hogy jót-rosszat kürtölnek világgá róluk.

 

A színvonal egyenetlen: születnek kifejezetten érdekes és hasznos kötetek, de világra jönnek üres, reklámszagú kiadványok is. Az előbbi kategóriába tartoznak például Thomas Siebel munkái. Siebel akkor szállt be szerzőként a könyviparba, amikor saját cége (a később az Oracle által beolvasztott Siebel) önálló életének legszebb éveit futotta. Az egyik könyve nekem is megvan, 2001-es keltezésű, a CRM-ről szól, és úgy vélem, ma is fel lehet vállalni minden lényeges gondolatát. A CRM iránt érdeklődó hallgatóknak ma is azt szoktam ajánlani, olvassanak Siebelt.

 

Thomas Siebelt nemrég megjelent a Stanford Egyetem vállalkozói klubjában és tartott ott egy előadást, amit az internet jóvoltából bárki megtekinthet. Megnéztem én is, és az egyik részletét be is építettem a következő vállalkozói kurzusomba. Az első percekben a nyolcvanas és a kilencvenes évekre emlékezik vissza, érezhető nosztalgiával. Aranykor volt ez az információs technológia szempontjából: sorra születtek az alapvető technikai újdonságok, volt pénz, az állami politika kifejezetten innováció- és piacbarát volt, fantasztikus vállalatok nőttek fel, az iparág folyamatosan kétszámjegyű növekedést produkált és húzta magával a többi szektor termelékenységét.

 

Aztán ennek az időszaknak vége lett. „We have done it” – mondja Siebel kissé borízű hangon, mintha egy tengerész mesélne -, mi valóban megváltoztattuk a világot. Past tense. Ami ma van, az már csak utójáték, ami ma történik ebben az iparágban, már nem izgalmas („not exciting”) különösebben. Az alapok le vannak rakva. Az információtechnológiai ipar növekedése ma a GDP-éhez igazodik.

 

Mi következik most? – teszi fel a kérdést. Először is az állam korszaka jön, a mindenre kiterjedő állami szabályozásé és felügyeleté. Az inga az elmúlt évtizedekben a másik irányba lengett ki, és most fékezhetetlen lendülettel csapódik át az állam oldalára. Az állam évei jönnek.

 

Mégis, hol érdemes vállalkozni? Vessünk egy pillantást az alapvető trendekre és az azokat tükröző statisztikákra – mondja Siebel. Milyen korban élünk? Hol lesznek a legsúlyosabb problémák? Mivel a Föld lakossága gyorsan nő, több ember fog enni kérni. Tehát: élelmiszer. A lakosság sok országban elöregedik. Tehát: egészségügy. Mindenhez energia kell, egyre több, miközben a hagyományos források kimerülőben vannak, kiaknázásuk súlyosan terheli a környezetet. Tehát: energia és környezetvédelem.

 

Őt most éppen az energia érdekli leginkább. Elmeséli, hogy a cége versenyt hirdetett olyan technológiák fejlesztésére és alkalmazására, amelyek segítségével zéró energiamérlegű otthonokat lehet építeni, elfogadható áron. Lehet próbálkozni. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.