Indián

Radnóti Színház: Apacsok. A mából indulunk: fiatal filmrendező támogatásra pályázik. Egy megbeszélésen kiderül: minden másképp volt, mint ahogy ő elképzelte. Elindulunk visszafelé az időben, lépésről lépésre haladunk hátrafelé. Megérkezünk a hatvanas évek elejére, majd megfordulunk és visszaaraszolunk a mába. Figyelni kell, hol is tartunk éppen.

 

Ügynöktörténetről van szó: behálózták, beszervezték, aláírt, jelentett. A mából indulva egyenként hántjuk le a hagymahéjakat. Diafilm kockái viszenek vissza a múltba. Hatvanas évek eleje, pár évvel ötvenhat után. Ekkor jelent meg a Cooper-könyvek új kiadása (a Winnetou csak később), ekkor indult el a Delfin-sorozat („Az indián bosszúja”), ekkor klészítették tömegével a diafilmeket.

 

A hagymahéj-hasonlat nem tökéletes: a darabban egy lehántott réteg után mindig jön egy újabb. A forduló önkényes: eddig mentünk vissza, eddig mutattuk be a történteket, de mehettünk volna tovább is: hogy szervezték be a beszervezőt, hogy történtek a dolgok a beszervező beszervezőjének beszervezőjével… Az ok-okozati lánc végtelen. Minden másképp van. Lehet így ítélkezni? Vagy jobb elfelejteni az egészet? Kinek van igaza? Van-e teljes igazság, vagy csak részigazságok vannak, mindenkinek a saját igazsága?

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*