e-feketepiac

Az árakat érdemes figyelni, mert sok mindent elárulnak. Jelzik például a kereslet és a kínálat viszonyát: ha az előbbi nő, az árak emelkednek, ha az utóbbi, csökkennek. Az árak bizonyos értelemben a kollektív bölcsesség kifejezői: megállapítható belőlük, hogy a nagyközönség mit mennyire értékel – gondoljunk csak például a tőzsdei árfolyamokra. Ehhez persze az kell, hogy az árakat ne mesterségesen határozza meg valaki, hanem azok szabad piacon, szabad versenyben formálódjanak.

 

Ára sok mindennek van. Ára van például a személyes adatoknak is. Azért van áruk, mert van piacuk. Van elektronikus piacuk is, vagyis a személyes adatokkal való kereskedés az elektronikus kereskedelem része, az e-kereskedelem pedig – tudjuk a tankönyvekből – olajozza a piacot, mérsékli a súrlódásait, vagyis az elektronikus piacon kialakult árak izgalmasabbak hagyományos piaci testvéreiknél.

 

Személyes adatok akkor kerülnek árucikkekként az elektronikus szabadpiacra, ha előbb ellopják őket. A Bloomberg Businessweek október 18-i száma – egy Symantec-kiadványra hivatkozva – közöl néhány példát az e-feketepiaci árakra, tól-ig határok között. Egy banki bejelentkezési adat például 10-100 dollárba kerül: minél nagyobb betéthez ad hozzáférést, annál többe. A hitelkártya-adatokat nagy tételekben forgalmazzák, az ár 10 dollár körül mozog. Egy teljes személyiségprofil (név, lakcím stb. együtt) csak pár dollárba kerül. Az e-mail címeket megabájtokban kínálják, az ár centekben mérhető. Ára van az elektronikus postaládákhoz való hozzáférésnek is, nem magas, pár dollár csupán.

 

Nos, ne feledjük: ha a kínálat nő, az árak csökkennek, ha a kereslet, emelkednek.  

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*