Akciótanulás

Körülbelül százhúsz projekttel a hátam mögött nekiláttam egy cikk megírásának az akciótanulásról. Várhatóan lassan fog elkészülni, mivel év vége közeledik, és ilyenkor elég sok dolgot kell párhuzamosan csinálni. Az elejét idemásolom:

—————————————–

 

Akciótanulás

 

A CEU Business Schoolban (CEU BS) a 2001-ben kezdődött el az első akciótanulási program. Azóta folyamatosan ott van a Master of Business Administration (MBA) programok tantárgyai között, kezdetben szabadon választható, később kötelező kurzusként. Az alábbi cikk az összegyűlt tapasztalatokat foglalja össze, különös tekintettel a kurzusnak az oktatási folyamatban betöltött szerepére, a képzés módszertanára, az elért eredményekre, valamint a felmerült problémákra és dilemmákra. Elsősorban arra a kérdésre keresünk választ, milyen szerepet tölthet be az akciótanulás az üzleti képzésben, hol van a helye, milyen feltételek mellett lehet sikeres.

 

Az akciótanulásnak nincs pontos, általánosan elfogadott meghatározása. Általában a tapasztalati – tehát gyakorlatból történő – tanulás egyik válfaját értik alatta. A cikkben bemutatott akciótanulási módszertan legfontosabb jellemzői a következők: a hallgatók kis csoportokban dolgoznak valóságos problémák megoldásán, amelyeket vállalatok vagy más intézmények vezetőitől kapnak, munkájukat megrendelők számára végzik, az eredményességüket ők értékeli. A gyakorlati problémamegoldási folyamat párhuzamosan fut egy támogató kurzussal, ami a felkészítést, valamint a tapasztalatok megosztását és feldolgozását szolgálja. A feladatok projekteknek tekinthetők, amelyeket egyrészt a megrendelő elvárásai szerint, másrészt egy támogató kurzus adott tanrendjéhez igazodva kell végrehajtani.

 

Akciótanulással számos üzleti iskola kísérletezik szerte a világban. Srikant M. Datar, David A. Garvin és Patrick G. Cullen (valamennyien a Harvard Business School munkatársai) az MBA programok fejlesztéséről szóló könyvükben (Datar-Garvin-Cullen 2010, 148-157. o.) a tanrendi reformok egyik legfontosabb elemeként említik. Az üzleti mesterképzési programok fejlesztése, megreformálása visszatérő téma, ami a 2007-ben elkezdődött válság miatt még nagyobb figyelmet kapott.

 

A nyilvánosságra hozott kritikáknak és fejlesztési elképzeléseknek több iránya és vetülete van. Henry Mintzberg szerint a vezető üzleti iskolák tanrendje túlzott hangsúlyt ad a vezetés tudományos elemeinek (értsd: a matematikai modelleknek, formalizált elméleteknek, a pénzügyi szemléletnek), miközben a vezetés alapvetően gyakorlati mesterség, emberekkel, szervezetekkel való foglalkozás; szakma tehát, amit leginkább a gyakorlatban lehet elsajátítani, sőt, bizonyos mértékig művészet (Mintzberg 2004). Rakesh Khurana szerint a vezető MBA programok (főleg az amerikaiak) hallgatóikat leginkább pénzügyi befektetési szakembereknek és stratégiai tanácsadóknak képezik ki, és nem menedzsereknek (Khurana). Munkaadók is gyakran hangot adnak annak a véleménynek, hogy a végzett MBA-sok általában jól értenek az elméletekhez és az elemzésekhez, megvalósítási, végrehajtási képességeik viszont gyengék: a friss diplomások alapvetően elméleti emberek, elemzők akik megengedhetetlen naivitással közelítenek az üzleti élet gyakorlati problémáihoz. Eredményesek lehetnek a jól strukturált problémák megoldásában, de gyengéknek mutatkoznak a rosszul strukturáltak esetében.

 

A közelmúltban megjelent kritikákban az eddigiek mellett az a felvetés is megjelenik, hogy a különféle botrányokba keveredett vállalatok vezetői közül feltűnően sokan a legjobb üzleti iskolákban végeztek, vagyis valami baj lehet az etika oktatásával, vagy inkább az etikus magatartásra való neveléssel: a hallgatók nem alkalmazzák a gyakorlatban azt, amit az osztálytermekben megtanultak.  

 

A kritikák és persze a hallgatókért folyó verseny hatására számos reformkísérlet indult el az üzleti iskolákban. Az egyik jól megfigyelhető trend a gyakorlati képzés, a tapasztalati tanulás arányának növekedése. Miközben az MBA programok teljes időtartama rövidül, a gyakorlati projektekre fordított idő nő a tanrendekben, különösen a képzés második felében, sőt, olyan programok is akadnak, amelyekben ezek veszik át a vezető szerepet: a képzési folyamat gyakorlatilag projektek sorozatából áll. A gyakorlati képzésnek, a tapasztalati tanulásnak többféle módja van, ezek egyike az akciótanulás.

 

A CEU BS akciótanulási programja ebbe a trendbe simul bele.

 

 

 

Az akciótanulás módszertani háttere      

 

 

Az akciótanulás alapvetően problémamegoldó jellegű tapasztalati tanulást jelent. Ebben a minőségében szembeállítható a tanulás egyéb módjaival, például a tantermi előadásokkal, tankönyvek olvasásával, példák megoldásával, házi feladatok elkészítésével. Az üzleti iskolák általában sok esettanulmányt dolgoztatnak fel a hallgatóikkal. Ezek valóságos helyzeteket mutatnak be, hiányzik viszont belőlük az akciótanulás legfontosabb eleme: az éles helyzet, a megrendelő számára végzett munka. Az akciótanulást meg kell különböztetni a gyakornokoskodástól is: a gyakornok gyakorlati munkát végez valamilyen munkaadónál, de a feladata alapvetően nem problémamegoldó jellegű és nem projektszerű.

 

A jelen cikkben bemutatott akciótanulási módszertant a manapság népszerű készségfejlesztő és kalandtréningek aktivizáló technikáitól, helyzetgyakorlataitól is el kell határolni, bár a célok tekintetében vannak hasonlóságok.

 

A tapasztalati tanulás nagyon régi pedagógiai módszer, sőt nyugodtan kimondhatjuk: a legrégebbi.  A manapság használt módszertanok olyan tudósokhoz vezethetők vissza, mint például John Dewey, Kurt Lewin, Jean Pigaet és David Kolb, akik tapasztalatszerzést állították a tanulás és a fejlődés középpontjába.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.