Tanulságos

A harmadik csehszlovák köztársaságnál tartok éppen, vagyis kicsivel a második világháború befejezése után. Mary Heimann Czechoslovakia: The State that Failed című vaskos könyvét olvasom. A méreteitől nem kell megijedni, rengeteg jegyzet van a végén, azok töltik meg a lapok jó részét, és egyben azt is jelzik, hogy a szerző számtalan forrást használt.

 

Mary Heimann az „English Catholic history” (így írja a fülszöveg) egyetemi tanára Glasgow-ban. De hogy jön ahhoz Csehszlovákia? Úgy, hogy egy izgalmas „érzékenyítő” hallgatói feladat után egyszerűen beleszeretett egykori északi szomszédunk történelmébe. Megtanult csehül, két évre Prágába költözött, ahol az archívumokat bújta.

 

A könyvet olvasva (nagyjából a felénél tartok) azt kell mondanom, hogy igaza van: az elmúlt száz év egyik legérdekesebb, és ami még fontosabb, legtanulságosabb európai története ez. Csehszlovákia az első világháborút követő zavaros időkben született meg. Nehéz megmondani, hogy megszületésében mekkora szerepe volt a történelmi szükségszerűségnek és a véletlennek, a tudásnak és a tudatlanságnak, a tényeknek és a propagandának, de felsorolhatnék más párosokat is. Alakulhatott volna minden másképp? Talán igen, talán nem. A véletlenre vonatkozóan csak egy példa: a nagy háború elején vajon melyik érintett állam vagy ambiciózus politikus stratégiai tervében szerepelt, hogy 1917-ben a bolsevikok kaparintják meg a hatalmat Oroszországban, a háború vége felé pedig egy cseh-szlovák sereg éppen Vlagyivosztok környékén jár, sőt, egy időre meg is szerzi a város feletti uralmat? Csehek és szlovákok Vlagyivosztokban… Aztán jön a kérdés: adott pillanatban mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?

 

Fordulatos történet ez, annak a története, hogyan állít elő a történelem újabb és újabb nem várt, nem szándékolt helyzeteket, kínál fel hol ilyen, hol olyan lehetőségeket, ezeket miként ragadják meg különböző szándékok és célok által vezérelt emberek, hogyan lépnek akcióba, hoznak döntéseket, aztán az egészből hogyan áll össze valami, ami egy darabig működik, aztán újabb fordulatok jönnek: új helyzetek, új lehetőségek, ami addig fekete volt, az most fehér lesz és megfordítva. Minden kialakuló rend magában hordozza azokat az erőket, amelyek majd egy másik helyzetben a vesztét okozzák.

 

A történetnek bizonyos tények mellett számtalan olvasata van, el lehet mondani így, el lehet mondani úgy, és el is mondják. A perspektívától függően minden konkrét tett vagy esemény többféleképpen értelmezhető és értékelhető. Túljutottam az első köztársaság történetén, ami a harmincas élvek végéig, a müncheni és a bécsi döntésekig tartott, végeztem a háborús évekkel, megérkezek keletről az oroszok, nyugatról az amerikaiak, a szétesett ország most éppen újra egyesül, következnek a kitelepítések… Letehetetlen. (Azt is megtudtam, hogy Pozsony neve majdnem Wilsonovo lett, vagy legalábbis volt egy pillanat, amikor ez is felmerült a lehetőségek között.)

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.